CINK

Átadták a višňovéi alagutat, 27 év kellett hozzá, de legalább nem nekünk épült 2025. dec. 23.

Huszonhét év várakozás után végre megnyílt a Višňové alagút. Igen, huszonhét. Ennyi idő alatt egy normális országban városok nőnek ki a földből, nálunk viszont már az is haladás, ha egy alagút egyszer csak reálisan elkészül.

Légvonalban Pozsonyt és Kassát hamarabb kötötték össze, mint ahogy valaha is ténylegesen megépülne az északon, hegyek közt húzódó autópálya, amely papíron a két nagyvárost hivatott összekötni. De ne legyünk telhetetlenek, már alagút van, tehát minden rendben.

A D1-es autópálya Lietavská Lúčka és Dubná Skala közti szakaszát a Višňové alagúttal együtt hétfőn adta át a Nemzeti Autópálya-társaság (NDS). 

A projekt még a kilencvenes évek végén indult, és azóta szinte megszakítás nélkül kísérték a csúszások, a kivitelezők egymást váltó cseréi, a korrupciógyanús ügyek, az improvizáció és a nyílt politikai beavatkozások. Mindez törvényszerűen oda vezetett, hogy a beruházás végül súlyosan megdrágult, mert mi más is történhetett volna. A bírósági és választottbírósági eljárások mindmáig zajlanak, a számlát pedig, ahogy az már megszokott, ismét az adófizetők állják.

 Višňové tankönyvi példája annak, hogyan nem szabad közberuházást csinálni.

De ne legyünk igazságtalanok: az alagút legalább északon épült. Itt épülnek az autópályák és a gyorsforgalmi utak is, ide áramlanak az invesztíciók, a gyárak és a nagyvállalatok. Itt fejlődik az ország. Dél? Az meg kit érdekel.

Ráadásul annyi magyar nem is jár erre, szóval végül is mindegy. Északon, a hegyek között kell építkezni, nem a síkságon, mert ott még a magyarok is használnák. Örüljünk, hogy egyáltalán megtűrnek minket. Nix ugribugri.

Huszonhét év után alagút lett. Autópálya majd egyszer. Talán. Ha jól viselkedünk.