CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Az a bűvös 3% 2023. febr. 4.

Így, a szeptemberre beütemezett, újabb választási felhajtás, az "ez az utolsó, de tényleg a legutolsó esélyünk" fedőnevű nyári kondérkavaró falunap-hadjárat előtt, felmerül a kérdés, hogy mindez kinek jó?

Kinek mi az érdeke?

Nyilván a felvidéki magyar közösségnek az lenne, hogy legyen csoportos érdekképviselete a parlamentben. 

De a 98 utáni keserű tapasztalatokból kiindulva, abból, amit a felvidéki nemzetrész csotánya bugara vezetésével művelt a csoportos érdekképviselet, nos az nem olyan kívánatos, mint az összefosás Összefogás wokazonjainak némelyike.

Mert akkoriban volt, ugye, egész masszív csoportos érdekképviselet is, meg miniszterek is, meg államtitkárok is szép számmal, nem is beszélve az állami cégekbe és állami hivatalnoka beültetett csókosok garmadájáról. Ennek ellenére nem igazán tudtunk egy tapodtat sem előrelépni a magyarság megmaradásának és gyarapodásának (ez a mantra is már rongyos közhellyé silányult) ügyében.

A felvidéki magyar nemzeti közösségünk Fittipaldit megszégyenítő tempóban zsugorodik.

Igaz, a legutóbbi népszámlálás kapcsán kiizzadt metodológiai változtatás kissé rózsaszínebbre festette a képet, a csökkenés első blikkre nem volt olyan tragikus, de az anyanyelvünket elhagyók számát látva kijelenthető, hogy a felvidéki magyarság továbbra is az előző évtizedekben tapasztalt ütemben asszimilálódik.

Azaz pusztulunk, veszünk. Mint oldott kéve széthull nemzetünk.

És itt jön a lényeg! Ezen a helyzeten semmi más nem tud változtatni, kizárólag az autonómia!!!

És szándékosan nem írom önkormányzatiságnak, meg más a eufemizmusnak. Mert csak az az autonómia segíthet, amit az atyafiak is annak értelmeznek, ami. Mégpedig területi autonómiának, azaz a teljeskörű önigazgatásnak és önállóságának egy adott, nemzetiségileg (többé-kevésbé) homogén területi egységen belül. Koszovói mintára, amit a lipsik szemében mindenható és szent Nyugat gyámsága alatt hoztak össze.

Ha ezt nem tudjuk világos és sarkalatos célként megfogalmazni és a választási program részévé tenni, akkor nincs tovább miről szájalni. Akkor el lehet búcsúzni az etnikai politizálástól, és el lehet búcsúzni a csoportos etnikai parlamenti érdekképviselettől is.

Meg úgy általánosan el lehet búcsúzni attól, hogy a magyar ember a dédunokájával akárcsak egy árva szót is váltani tud majd még magyarul az Ipolyság és Kassa közti sávban. A Csallóközben meg a Bodrogközben még talán, de sajnos már ott is rezeg a léc.

Így induljon hát neki a következő választások a felvidéki etnikai politikai garnitúra!

Ha nem lesz olyan magyar párt, amely a fent említett célt feltételként szabja bárminemű közösködéshez a szlovák pártokkal, akkor semmi értelme az ilyen etnikai pártra szavazni!

Mert hiába lesz a gyűjtőpárt akár nevében is magyar, az elvi síkon nem lesz magyar. Az csak egy következő csicska párt lesz, amely az aktuális koncért ismét feladja a magyarság egyetlen túlélési lehetőségét.

Ahogy korábban valamilyen látszatmegoldásért, mint akkoriban például a helységnév-táblákért.

Az állami finanszírozású egyetem ugyan komoly fegyvertény volt, de az sem volt létkérdés, mert egyetemünk már azt megelőzően is volt, és nem is akármilyen színvonalú!

De ennél jóval alantasabb indíttatásból is képesek voltak egyes politikusaink eladni a lelküket, mint például az egyik szlovák bank és az állami olajcég magyar multik általi privatizációjából járó jattért.

Tudom szomorú és kegyetlen, amit leírtam, de sajnos igaz.

És, hogy miért büdös az a 3%? Hát csak azért, mert ha az megvan, akkor újra meg lehet tömni a zsebebek, jön az állami apanázs. A Čajak utcában tovább lehet imitálni a politizálást reális ráhatás és felelősségvállalás nélkül. Újabb négy éven keresztül nem kell csinálni nagyjából semmit. Viszont az a öt-tíz művileg poszthoz juttatott kvótaember jól el lesz a három százalék után járó zsugából.

Ennyi.

De sajnos van, akinek ennyi pont elég.