AMMARHA!

Az Árulók – gyilkosság a Čajak utcában 2024. okt. 9.

A sokunk által kedvelt (…) RTL egyetlen nézhető műsora a napokban végződő reality show, amely Az Árulók – gyilkosság a kastélyban címet viseli. A műsor lényege, hogy (a Tíz kicsi indián c. kultikus filmhez hasonlóan) egy kastélyban „reked” jópár ember, akik között vannak gyilkosok és persze ártatlanok, de természetszerűen az ártatlanok nem tudják, hogy kik a gyilkosok, viszont, hogy mentsék az életüket, megpróbálják több részen át kideríteni.

Valóban izgalmas és egyben szórakoztató tud lenni egy ilyen nyomozás a néző szemszögéből, ezt a műsort nem lehet úgy nézni, hogy közben kimegy az ember a konyhába és ha bejön tíz perc múlva, nem veszt semmit (mint a brazil szappanoperák esetében), mert itt feszülten figyelni kell a párbeszédeket és a folyamatokat.

A dolog lényege, hogy fondorlatos módon, hazugságokkal, manipulálással hogy lehet gyilkolni illetve megúszni a gyilkosságot – tisztára, mint a politikában úgy általában.

Ne legyenek illúzióink, a felvidéki magyar politika és társadalmi közélet sem működött/működik másként, vannak „gyilkosok”, árulók és naiv ártatlanok tömkelege. Mindezen folyamatok kidomborításában nagy „segítségre” van a Facebook és egyéb szociális hálók, amelyen mindenki kiélheti ilyen-olyan hajlamait és megpróbálhatja legyilkolni a másikat, de hát az életünk már csak ilyen.

Gyilkolunk, elárulunk, ártatlanként meghalunk.

Aki szemtől-szemben akar harcolni és legyőzni a másikat, abban legalább van betyárbecsület, aki viszont sunnyogó árulóként ólálkodik a Magyar Szövetség körül, az tényleg nem érdemel kegyelmet.

Félreértés ne essék, nem a különvéleményt megfogalmazókkal van a gond, dehogyis, hiszen az értelmes viták előre visznek. Apropó, emlékszik még valaki a Schiffer – Orbán parlamenti csörtékre? Ott és akkor, láthatóan élvezte Miniszterelnök Úr a vitákat, mert Schiffer András volt az egyetlen értelmes ellenzéki parlamenti képviselő, akivel volt értelme a vitának.

A Magyar Szövetségben sem szabad a belső, értelmes vitákat elfojtani, mert azokból csak meríteni lehet a jövőt illetően is, viszont azokkal, akik bármilyen módon a felvidéki magyar közösség gyengítését követik el a cselekedeteikkel, nos azokat bizony kíméletlenül ki kell végezni előbb, vagy utóbb, de lehetőleg minél előbb…

Nincs már időnk újabb luxuscsalódásokra, mély sóhajokra és megállapításokra, hogy hát „te is fiam, Brútusz?!”. Minden olyan nap, amikor az árulók károkat okozhatnak a közösségünknek, fölöslegesen elvesztegetett idő, éppen ezért tisztázni kell, kik azok, akikkel érdemes belső (mondom, belső!) vitákat lefolytatni, és kik azok, akik (visszaeső) gyilkosok.

A fent nevezett tévés, szórakoztató műsorban érdekes kívülről látni az ártatlanok nyomozását, de a mi politikai és társadalmi valóságunkban nem babra megy a játék.

Ez nekünk nem szórakozás, hanem a, - betegségben szenvedő, - magyar életünk!

Vagy levadásszuk és semlegesítjük az árulókat, gyilkosokat, vagy „mindmeghalunk”, és ez nem vicces!

A valós életünk tartogat legalább akkora meglepetéseket, mint a showműsor ügyes dramaturgiája.

Aki nem bírja a vér látványát, az majd nyugodtan legyen rosszul…