ZSÍR

Az Újpest feltámadt 2026. szept. 7.

A derbi egy életérzés. Vasárnap este az Újpest-szurkolók hosszú idő, 10 év után újra boldogan térhettek haza.

Már a mérkőzés felvezetése is különlegesre sikerült. A megszokott különbuszok és a különmetró helyett az Újpest-tábor ezúttal hajóval vágott neki a Groupama Arénának. Európa egyik legrettegettebb tábora, a Duna hullámain érkező lila-fehér szurkolók látványa önmagában megadta a derbi hangulatát. Egy ilyen meccs előtt mindenki optimista, mindenki hisz a csapatában, még akkor is, ha a számok és az elmúlt évek tapasztalatai nem feltétlenül ezt támasztják alá.

Mert valljuk be, volt miért félni. Az Újpest a Groupama Arénában sorozatban tizenhat bajnoki mérkőzést veszített el, és egészen 2016 szeptemberéig kellett visszamenni az időben, hogy olyan alkalmat találjunk, amikor a lilák ponttal távoztak a Fradi otthonából. Ezért pszichés teherhet hozott minden újabb derbi magával.

A vasárnapi mérkőzés első félideje ráadásul tökéletesen úgy indult, ahogy egy újpesti szurkoló a lehető legkevésbé szerette volna. A Ferencváros kezdettől fogva irányította a játékot, az Újpest pedig hiába próbált gyors kontrákból veszélyeztetni, nem tudott megfelelő létszámban felérni a hazai kapu elé. Aztán a huszadik percben jött Yusuf gólja, amelyhez Szappanos szerencsétlen mozdulata is kellett. Cadu beadását a kapus nem tudta megfelelően kiütni, Yusufnak pedig hat méterről már nem volt nehéz dolga.

Egy-null.

Ilyenkor az ember próbál nyugodt maradni. Egy gól semmi, egy derbin bármi megtörténhet. Csakhogy a Fradi továbbra is fölényben maradt, és a félidő végéhez közeledve Zachariassen teljesen üresen fejelhetett a kapuba. Kétgólos hátrány, ráadásul a Groupama Arénában. Ismerős történetnek tűnt. Túl ismerősnek.

Aztán mégis történt valami, ami később az egész mérkőzés szempontjából döntőnek bizonyult. A szünet előtt egy szöglet után Stronati közelről a léc alá vágta a labdát. 2–1. Nem szépítettünk volna, ha a csapat már lélekben feladta volna. De nem adta fel. És ezúttal ez volt a legfontosabb.

A második félidő elején aztán az Újpest megmutatta, hogy miért lehetett még hinni ebben a mérkőzésben. Az előző idény társgólkirálya, Matko ismét bizonyította, hogy érzi a kaput. Az 55. percben közeli lövése után már 2–2 állt az eredményjelzőn. Nulla-kettő után. A Fradi otthonában. 

A lelátón pedig innentől kezdve már nem az járt az újpesti fejekben, hogy vajon mikor kapjuk a harmadikat, hanem az, hogy akár még meg is lehet ez a meccs.

A Ferencváros természetesen nem akarta elengedni a két pontot, gyorsan rendezte a sorait, és a második félidő további részében ismét nyomást gyakorolt az Újpestre. A lilák azonban ezúttal állták a sarat. Nem volt hibátlan futball, nem volt tökéletes játék, de volt küzdés, volt fegyelem, és ami talán mindennél fontosabb: volt hit. A hajrában már minden egyes megnyert párharcnak, minden felszabadításnak és minden másodpercnek súlya volt.

Aztán jött a 88. perc, amikor Lisztes lövésénél Szappanosnak kellett nagyot védenie. Négy perccel később pedig Zachariassen előtt ott volt a hazaiak győzelmének lehetősége. Négy méterről azonban hibázott. Az újpesti tábor végig kitartott. Mindenki tudta, hogy ha ezt is túléljük, akkor végre tényleg megtörténik az, amire közel tíz éve várunk.

A játékvezető végül lefújta a mérkőzést.

2–2.

Ez csak a kezdet. Ez még csak egy pont. A bajnoki nyeretlenségi sorozat továbbra is tart, immár 32 mérkőzés óta. Lehet arról is beszélni, hogy az első félidőben a Ferencváros játszott jobban, és hogy a hazaiaknak a mérkőzés egyes szakaszaiban több lehetőségük volt, de az Újpest 0–2-ről felállt a Fradi otthonában.

És közel tíz év után végre ponttal távozott onnan.

Ez önmagában nem old meg mindent. Nem feledteti az elmúlt éveket, nem törli ki a korábbi vereségeket, és természetesen egyetlen döntetlenből sem lesz egyik napról a másikra bajnokesélyes csapat. De az ilyen mérkőzéseknek van lelki jelentőségük. Egy csapatnak, egy tábornak és egy klubnak is.

Mert talán most végre sikerült letépni egy darabot abból a lelki teherből, amit a Groupama Aréna jelentett az Újpest számára. Tizenhat egymást követő bajnoki vereség után most nem maradtunk üres kézzel. És talán ennél is fontosabb, hogy a csapat 0–2-nél nem zuhant össze. Nem várta a következő gólt, nem adta fel, hanem visszakapaszkodott.

A hajó tehát befutott a Fradi otthonába, a lilák pedig ezúttal nem süllyedtek el.

Sőt, kétgólos hátrányból felállva pontot vittek haza.