VÖRÖS PROSZTÓ

Barnaeső, Weimar, Hitler-veszély - retteg a német államfő 2026. okt. 3.

Frank-Walter Steinmeier német államfő már a weimari köztársaság politikai megosztottságához hasonlítja a jelenlegi német közéletet. A német egység napján tartott beszédében szélsőséges erők, dezinformáció és a demokratikus közép gyengülése miatt kongatta meg a vészharangot. A háttérben nehéz nem észrevenni az AfD látványos előretörését – még akkor sem, ha Steinmeier a pártot név szerint nem említette.

Az államfő szerint Németországban olyan politikai megosztottság alakulhat ki, amely bizonyos vonásaiban a második világháború előtti Weimar világát idézi. Különösen az antidemokratikus szélsőségesek által terjesztett dezinformációt és politikai demagógiát bírálta, és arra figyelmeztetett, hogy a szélsőjobb és a szélsőbal erősödése egyaránt veszélyeztetheti a társadalmi összetartást.

A történelmi párhuzam mindenesetre erős. A mai Németország stabil alkotmányos rendszerrel, működő intézményekkel és demokratikus választásokkal rendelkezik; maga Steinmeier is hangsúlyozta korábban, hogy a jelenlegi helyzet lényegesen különbözik az 1920-as évek Weimari Köztársaságától.

Közben az AfD egyre több választót győz meg

A figyelmeztetés közvetlen előzménye, hogy az AfD szeptemberben több keletnémet tartományban is rendkívül erős eredményt ért el. Szász-Anhaltban közel 44 százalékkal végzett az első helyen, Mecklenburg-Elő-Pomerániában szintén győzött, országosan pedig a felmérésekben is a legerősebb pártok közé került.

Az AfD sikereit ugyanakkor nem lehet pusztán egyetlen kérdésre visszavezetni. A Reuters elemzése szerint 

a párt szigorú migrációs politikával, az orosz energiahordozókhoz való visszatérés ígéretével és hagyományos családpolitikai üzenetekkel kampányol,

miközben a gazdasági elégedetlenség, a magas megélhetési költségek és az ipari munkahelyek miatti aggodalmak is hozzájárulnak támogatottságához.

Migrációban az AfD következetes határőrizetet, az illegálisan érkezők visszafordítását és a tartózkodási joggal nem rendelkezők kitoloncolását követeli. A párt 2025-ös választási programjában azt is szorgalmazta, hogy a menedékkérelmeket Németországon kívül dolgozzák fel.

A kulturális kérdésekben ugyancsak markánsan szembemegy a német politikai fősodor jelentős részével.

Az AfD elutasítja a gender mainstreaminget és a gendersemleges nyelvhasználat kötelezővé tételét, miközben a hagyományos családmodellt helyezi politikájának középpontjába.

Ukrajna ügyében pedig a párt az eddigi német politika jelentős megváltoztatását akarja: ellenzi a további fegyverszállításokat, a szankciók megszüntetését és az Oroszországgal fennálló gazdasági kapcsolatok helyreállítását támogatja, Ukrajna jövőjét pedig NATO-n és EU-n kívüli semleges államként képzeli el.

Nem csak programvita

Az AfD körüli vita azonban nem merül ki abban, hogy a párt szigorúbb migrációs vagy konzervatívabb társadalompolitikát képvisel. Német alkotmányvédelmi szervek 

több tartományi szervezetét szélsőjobboldaliként minősítették, az egész párt megfigyelésének jogszerűségét pedig német bíróságok is megerősítették. 

Az AfD vitatja ezeket a minősítéseket, és politikailag motiváltnak tartja az eljárásokat. Vagyis két, egymástól jelentősen eltérő értelmezés ütközik.

Steinmeier és az AfD kritikusai az alkotmányos rendszerrel szembeni radikalizmust, a politikai polarizációt és a szélsőséges retorikát látják veszélynek. Az AfD saját értelmezése szerint viszont azért erősödik, mert olyan ügyekben kínál éles politikai alternatívát – a migrációtól a családpolitikán át Ukrajnáig –, amelyekben sok választó elégedetlen a hagyományos pártokkal. A párt alapszabálya közben kifejezetten deklarálja a német szabad demokratikus alaprend elfogadását.

A történelmi vészharang tehát megszólalt. Az azonban már jóval összetettebb kérdés, hogy Németország valóban Weimar felé tart-e, vagy a választók egy része egyszerűen olyan politikai irányváltást követel, amelyet a hagyományos pártoktól eddig nem kapott meg.

Ami viszont biztos, hogyminél többször temetik a német politikai közepet, annál nagyobbra nő az AfD – és ettől a német politikai elit dilemmája sem lesz egyszerűbb.