LESZ, LESZ, LESZ

Béke van, felejts el minden háborút, alias merre tovább Magyar Szövetség? 2025. júl. 8.

Szinte már idegesítően nyugodt a felvidéki magyar politikai élet, a közéletben is legfeljebb a Csemadok szeptemberi tisztújító kongresszusának előzményei kavarják fel az állóvizet, elhanyagolható hullámokat okozva.

Mi folyik itt a Felvidéken?!

Mi ez a nagy csönd? Stratégiai nyugalom, vagy színfalak mögötti munka, vagy semmittevés, vagy mi a szösz?!

Nos, amit láthatunk és a csepegtetett, nyilvános információkból összerakhatunk, az nagyjából a következő (lehet).

Gubík László, frissen (…) megválasztott elnök politikai felkészültségével és éleslátásával nem a nyilvánosság előtt kérkedik, hanem azt a belső feladatok megoldásánál használja a megválasztása óta. Első dolga volt, hogy a politikai és társadalmi elitünk jeles (és kevésbé jeles, de mindig sok esetben meghatározó) képviselőit összebékítse, vagy legalább elérje azt, hogy nem dobáljanak egymás irányába kibiztosított gránátokat, mert az káros a társadalmunk egészére.

Ez a munka láthatatlan, de elengedhetetlen, mert háborús terepen, aknamezőn nem lehet építkezni.

Mindezt persze úgy kellett tennie Gubíknak, hogy közben kifelé is dolgozzon, mert a kritikus nép azonnal lecsap a kommentjeivel, ha nem lát érdemi tevékenységet. Nos, ez a nyilvános munka nagyrészt közszereplésből áll, beszédekből, nyilvános vitákból, interjúkból. Ez történik is.

Na és itt jött le pár hét alatt, hogy ennek az elnöknek bizony van valami a kalapja alatt és azt érthetően, sajátos stílusban el is tudja mondani. Nem szóvirágokban, nem közhelyekben erős Gubík, hanem az értelmes mondatokban.

Feel the difference! Azaz: érezd a különbséget! Mármint az előző, hosszú évekhez képest…

Ez nem amolyan joviális dicséret, hanem ténykérdés. Oké, van végre egy elnökünk, akinek szakmai elképzelései vannak, azokat meg akarja valósítani, a gondolatait érthetően prezentálja, a beszédeinek van íve. Ez eddig jó, de mi van még.

Ja, igen, nos, számtalan tárgyalást folytatott szlovák pártok képviselőivel és fokozatosan kerül be a szlovák médiába is, ami bizony létkérdés a párt számára, mert ha megjelensz a szlovák tévében és rádióban, akkor tényező vagy!

Összegezzük tehát Gubík eddigi erőfeszítéseit: integrálta a „szétszóródott” magyar csúcselitet, a fókuszt a szakpolitikára helyezte is helyezni fogja a jövőben is, „visszakapaszkodik” hiteles és releváns partnerként a szlovák pártokhoz (már amelyikhez érdemes…) és sikerül fokozatosan elérnie, hogy teret kapjon a szlovák médiában is.

Ez így elsőre nem is hangzik rosszul.

Gubík a „jó srác” imidzsét nem kreálja, ő tényleg ilyen típus, nem rideg, nem hetyke, és ami a legfontosabb, hogy van humorérzéke, ha kell sörpados, ha kell, intellektuális.

A srác úgy laza, hogy közben eszes, er-go, nem nárci és nem bohóc, tehát hiteles és szimpatikus.

A kérdés csupán az, hogy mindez elég lesz-e a sikerhez, és a sikert itt a győzelem jelenti, azaz az 5% megugrását.

A verebek azt csiripelik, hogy a pártstruktúrában is mélyreható változásokat eszközöl(t) az elnök, mindent a győzelemnek alárendelve.

Szerény véleményem szerint mindez dicséretes és üdvözlendő, de felmerül a kérdés, hogy eléggé „fűszeres-e” mindez, amit a Gubík-féle boszorkánykonyhában kotyvasztanak a párt szakácsai és kuktái?

Mert, ha nem használja majd a Magyar Szövetség hangsúlyosan azokat a témákat, amelyekkel nap mint nap szembesül a felvidéki magyar választó (orosz-ukrán háború, migránsok még mindig, EU anomáliái, Kelet-Nyugat helyzet Európában és a nagyvilágban is, LMBTQ és a genderterror, Brüsszellel szembeni ellenállás Orbán, illetve Fico módra, stb), nos, akkor mit fog egyébként mondani a választóinak a párt?

Nem az a kérdés, hogy mit fog mondani annak a nagyjából százezer stabil szavazónak (ők hozzák mindig a plusz-mínusz 4%-ot), aki akkor is a magyar pártra szavaz, ha azért büntetés járna, hanem mit fog mondani azoknak, akik már többször is különböző szlovák pártokra szavaztak, mert azoktól hangosabban és egyértelműen hallotta az „Orbáni retorikát”, valamint az évek óta lábbal tiltakozóknak, akik azért nem járnak szavazni, mert a magyar párt(juk) évek óta sótlan és gyenge.

Na, ez lesz az igazi kihívás Gubík és társai számára.

Nos, a sípcsontvédőket berakni, a sportszárakat felhúzni, és induljon a meccs!

A cél a győzelem, a tét a jövőnk.

Utóirat: Ugyan mi mást is kellene abban a boszorkánykonyhában tenni a fazékba, mint a jó magyar paprikából pont annyit, hogy magyarosan csípős legyen az, amit a választónak kínálnak majd.

Magyarosan csípős, de fogyasztható – ennyi a titok, szerintem.