ILLIBERÁLIS

Bezzeg régen minden jobb volt… 2025. febr. 28.

Ha annyiszor kaptam volna egy pofont, ahányszor a címben szereplő mondatot hallottam, belehaltam volna az ütési sérülésekbe. Az idősebb generáció tagjai emlegetik előszeretettel nagy sóhajtások közepette, hogy „régen minden jobb volt”, a nézet, miszerint nagyapáink, dédapáink, szépapáink idejében sokkal kedvesebbek/illedelmesebbek/erkölcsösebbek/segítőkészebbek voltak az emberek, bezzeg most az általános erkölcs erősen hanyatlóban van, elkényelmesedtek az emberek, mindenki a saját önös érdekeit hajtja.

Nem csak az utcán, a templomban, a foci meccsen, az üzlet előtt hallom, de az interneten is millió helyen olvasom, hogy régebben más volt, régebben zöldebb volt a fű, és régebben tisztább volt a levegő. Ezt tolja elém az internet csudálatos világa. Mert az embereknek ezt manapság fontos elmondani. Boldogítja őket, ha közölhetik a világgal a régi emlékeket. Posztolják, kommentelik, megosztják és sopánkodják. Ez ma egyfajta korszellem.

A mai ember semmit nem bír. Régen még bírta energiával, idővel, pénzzel. Felkelt, fogta a kapát-kaszát, kútra ment vízért, lovagolt, állatokat tartott, földeken dolgozott, gyümölcsöt termelt, építkezett, sütött, főzött, takarított, közösségi életet élt, szomszédnak segített, fát vágott, focizott, kaszált, gyerekeket nevelt, barkácsolt, faragott, és így tovább.

Hol bírná ezt a mai ember? – sóhajt fel Gizi néni a Facebook előtt, és megnyomja a küldés gombot.

A 40-50-60-as korosztály szeret arról az interneten posztolni, az unokáinak beszélni, hogy az ő korukban minden jobb volt. A mai kor egy lelketlen borzalom, ahol a fiatalok csak a mobiljukat nyomkodják, és nincsenek igazi élményeik, kapcsolataik. A régi fiatalok pedig hősök, akiket felpofozott a tanár, nyomós kútból ittak és kilométereket gyalogoltak az iskolába hóban, mezítláb.

Ez a globalizált, mai rohanó világban ma már elképzelhetetlen számukra. A mai korszellem, ami az egész társadalmat lefedi sokkal letargikusabb, szomorúbb, borúlátóbb, mint régen, ez sajnos megcáfolhatatlan tény.

Más mondatokat sem hallok egy-egy beszélgetés közben, mint: Ebben a mai világban biztos vagy te ebben?
vagy hogy: Ebben a mai gazdasági helyzetben ez biztosan jó lesz?
vagy hogy: Tudsz te ehhez eleget?

Aztán belegondolok, és elmélyedek eszmefuttatásaim közepedte, hogy vajon miért is ez a véleménye az emberek tömegének. Vessük csak górcső alá mitől fosztják meg a mai fiatal generációt.

A mai világ legnagyobb hiányossága, hogy nem lehet csak úgy igazából “elveszni”, világgá menni és élvezni a szabadságot. Azt sem tudjuk valójában mi is az a SZABADSÁG.

Nem ismerjük milyen az az érzés, amikor még nem volt mobil, csak bandáztak a barátokkal a suli után, és a szülőknek fogalma sem volt róla, hogy merre járnak gyerekeik. Tele voltak a terek, a focipályák, az utcák gyerekzajjal, és az esti fények bekapcsolása jelentette az időt, hogy ideje hazamenni. Az esti harangszó jelezte a hány óra van, abba meg most aztán ne is menjünk bele, hogy ma mit jelent a templom a kényelmes XXI.század emberének.

A mai ember szorong, nem tud lazítani, kikapcsolni, elcsendesedni. Az interneten ömlik az arcunkba az információ a világ borzalmas és szomorú híreiről. Régebben a polgárok kaptak egy rövid válogatást a híradóból és a hírlapokból arról, hogy mi történik a nagyvilágban. Mivel kevesebb információ jutott el az emberekhez, sokkal kevesebbet szorongtak, nem féltek mindentől.

Az emberek többet dolgoztak, mégis kipihentebbek voltak. Az alvás minősége megromlott. Manapság rá vagyunk kényszerítve, hogy odafigyeljünk a kijelzőfény okozta káros hatásokra, amitől nehezebben csendesül el az agyunk és rosszabbul alszunk. Szinte mindenki mobilozik egy kicsit elalvás előtt. Régen erre nem volt mód, könnyebben elaludtak, hiszen az alvásciklust és a melatonintermelést nem zavarta meg a képernyők fénye. Reggel frissebb és üdébb volt az ember.

Ma, ha veszel egy autót, szinte kizárt, hogy saját magad megjavítsd a legapróbb, legegyszerűbb hibákat is, mint ami régen az öreg Trabanttal, vagy Ladával a szerelőgödörben könnyen ment, az ma elképzelhetetlen egy Audival. A modern gépjárművek megjavítására a legkisebb hiba esetén is ki kell fizetned több tíz, száz, vagy ezer eurót csak a diagnosztikáért, a többi szerelési költségről nem is beszélve.

Ma az embertől elvárjuk, hogy mindig elérhető legyen, a nap 24 órájában. Ha nem veszi fel, akkor meg lehet tovább zaklatni Viberen, WhatsAppon, Messengeren, és még sok felületen, hátha reagál. Régen legalább nem kellett magyarázkodni, hogy miért nem vették fel a (vezetékes) telefont.

Amikor még nem volt mobil, a fesztiválozás, koncertezés jó része abból állt, hogy ide-oda bolyongtak és keresték a többieket a megbeszélt helyen, tomboltak, ugráltak, ismerkedtek, táncoltak. A koncertet is mobilozás nélkül élvezték, nem kameráztak közben, így szerintem sokkal jobban beleélték magukat az adott pillanat varázsába.

Ezek azok az élmények, amit most mosollyal az arcukon mesélnek nekünk.

Az öregektől nagyon szeretem hallgatni, amikor elmesélik, mi történt Géza bácsival ötvenhatban, milyen volt a katonaság, vagy hogy milyen jó is volt szüleinknek a pionír tábor, vagy amikor kukoricát címereztek, és bejött a kukoricába a vaddisznó, vagy amikor az egész falu kint volt a búcsúban, stb… A történetek mind egyediek, és a tiszta öröm, boldogság érzése tapintható a levegőben, amikor mindezt végig hallgatom.

Hallgatom, és csodálkozom milyen sok szép pillanattól foszt meg bennünket a mai rohanó progresszív világ.