CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Bocsáss meg, felvidéki magyarság! 2023. okt. 13.

Bocsánatot kérünk tőletek, mert nem tudtunk élni azzal a bizalommal, amit belénk fektettetek az elmúlt időszakban, egészen az utolsó órákig.

Sokan éjt nappallá téve dolgoztunk, felszántottuk az egész déli országrészt – nem csak a kampányban. A legkisebb falvakban is voltunk, kopogtattunk, tettük a dolgunkat, amiről azt hittük, sikerre vezethet.

De ez nem volt elég. A kudarc után mélyen át kell gondolnunk, miért nem, és hogy mit rontottunk el. Hogy mit tudunk másképp csinálni. Hogy mi az etnikai politizálás jövője. Akkor is, ha a kisebbségi sorsunkból adódóan, a sokszor egyenlőtlen feltételek miatt számunkra ezerszer nehezebb a potenciális szavazókkal bizalmi légkört kialakítani.

• Sokkal mélyebben meg kell értenünk azt, hogy a magyar ajkú emberek miért vették komolyabban Robert Fico, és más szlovák politikusok politikai ajánlatát annál, mint amit a Szövetség kínált. Propaganda ide vagy oda, az emberek félelemérzete – például a háború, migránskérdés kapcsán – valós, főleg akkor, ha ezen aktuális problémák megoldatlan dolgait a saját bőrükön tapasztalják. Ezeket a létező érzelmet nem lehet ignorálni. Sőt, pont, hogy az ilyen érzelmekkel rendelkező választók felé kell megértően viszonyulnunk.
• Nem lehet közhelyeket puffogtatva centristának lenni. Egy megélhetési válság közepén vagyunk, két év koronavírus után, háború közepette, migránsáradat kezdetén, még mindig növekvő inflációval. Erre kell hiteles, érthető választ találnunk, mert igenis a saját felelősségünk is, hogy ma, 10 év katasztrofális gazdaságpolitikája után többen várják a már többszörösen bukott politikusoktól a szociális helyzetük javítását, mint tőlünk.
• Minden, de minden településen ott kell lennünk. Ezt persze könnyebb mondani, mint csinálni. Nem elegendő, hogy kampányhajrában az aktivisták szórólapoznak a legkisebb falvakban. Ez maximum az első lépés. És ezt úgy mondom, hogy a Szövetség egyes régiókban felfoghatatlanul sok, az emberi teljesítőképesség határát elérő energiát beletett a vidék meggyőzésébe. Az egyik járható út, hogy még jobban, még nagyobb energiával folytassuk. Hogy meghallgassuk az ott élőket, hálózatokat építsünk ki, és hihetőbb, valódibb válaszokat kínáljunk annál, mint amit a többi szlovák párt kínál.

És még ezek csak az első lépések. Nincsenek még meg a pontos megoldások. Nem mondhatja senki két héttel a választás után, hogy tudja az egyértelmű irányt. Nem tudjuk. De egyben biztos vagyok: hittel és reménnyel tudjuk megcsinálni. Mert a mi sorsunk és a mi jövőnk múlik rajta.