LIBERNYÁKULUM

Brüsszel szava szent – legalábbis Marcinková szerint 2025. júl. 12.

Ha valamihez biztosan ért az SaS liberális vezérkara, az az idegen érdekek szorgos kiszolgálása. Vladimíra Marcinková, a globalisták egyik felkapott kedvence most újabb leckét próbál adni a nemzeti szuverenitásból – természetesen Brüsszelnek kedvezve.

A képviselőnő egy közösségi médiás bejegyzésben lelkesen kürtölte világgá, hogy még két hete benyújtott egy határozati javaslatot az oroszellenes szankciók támogatásáról – amit azóta sem írtak felül, így szerinte az automatikusan kötelező érvényű lett a kormány számára.

„Igen, a külügyminiszternek, magának a kormányfőnek is ennek megfelelően kell szavaznia az EU-s tárgyalásokon” – jelentette ki önelégülten Marcinková, mintha csak az unió új főképviselőjévé választották volna.

A dolog szépséghibája csak annyi, hogy erről a határozatról sem vita nem zajlott, sem társadalmi egyeztetés nem történt, de hát kinek kell már ilyesmi a „demokrácia fellegvárában”? Egy képviselőnő és harminc barátja már elég hozzá, hogy kötelezettséget írjanak elő a szlovák kormánynak...

A liberális képviselő nem titkolja: várja, mit lép majd a kormánykoalíció az EU külügyi tanácsának jövő heti ülése előtt. Fel is veti, hogy talán a hétvégén – nyár ide vagy oda – összehívják a parlament európai ügyekért felelős bizottságát, hátha még sikerül valahogy „semlegesíteni” a Brüsszel-barát határozatot. Ha nem? Akkor jöhet az újabb válságkeltés és jogértelmezési cirkusz.

És hogy miért ilyen jól ismeri Marcinková ezt a trükköt? Elmondta: 2023-ban ő maga is átélte, mikor az akkor még ellenzéki Robert Fico hasonló jogi eszközzel próbálta megakadályozni, hogy Szlovákia fegyvereket küldjön Ukrajnának. Akkor Marcinková gyorsan lépett, és „elrontotta Fico tervét” – ma viszont nem bánja, hogy ő maga is ugyanazzal a „kreatív húzással” él.

Mit tanulhatunk ebből? Hogy a liberális demokrácia hívei nem a szavazók akaratát, hanem Brüsszel parancsait követik – és ha kell, sunyi jogi kiskapukon át is. Ha nem sikerül napirendre venni a saját elképzeléseiket, akkor majd jogászkodással, Facebook-bejegyzésekkel és politikai nyomásgyakorlással kényszerítik térdre a nemzeti kormányt.

A kérdés már csak az: meddig tűrjük még, hogy a választói akaratot néhány brüsszelista képviselő semmibe vegye?