LESZ, LESZ, LESZ

Budapest, Budapest, te csodás… 2022. dec. 29.

Ágoston Balázs minap megjelent cikke (Magyartalanító lélekgyalu) a Magyar Nemzet hasábjain jól tükrözi saját tapasztalataimat is.

A nemzet és az ország fővárosa magyartalanodik.

Budapesten gomba módra szaporodnak azok a szórakozóhelyek, éttermek, üzletek, vendéglátóhelyek, ahol hiányzik a magyar nyelvű felirat. A fővárosiak már shoppingolnak, bizniszelnek, pubokba járnak, angol eredetű szavakkal töltik fel szótárunkat, lecserélik magyar szavainkat. Felháborító jelenségre lettünk figyelmesek. A belvárosi étteremben nincs magyar nyelvű étlap, nincs a szórakozóhely bejárati ajtaján magyar nyelvű felirat, hiányzik a kínálathoz járó magyar nyelvű használati utasítás.

Szívszorító, fájdalmas Budapest magyartalanodása.

Félő, hogy a felnövekvő belpesti generációnál kiszorul a magyar nyelv használata a hétköznapi társalgásból. Önként és dalolva dobják el őseinktől örökölt, a világ egyik legszebb és legnehezebb nyelvét, míg mi határon túliak nap mint nap őshonos kisebbségként harcolunk nyelvi jogainkért.

Trianonban megcsonkított nemzetrészeken a vizuális kétnyelvűség a magyarok elismeréséről, egyenlő polgárként való kezeléséről és a kulturális sokszínűségről szól. Mindhárom elv fontos alapköve egy érett polgári társadalomnak, amit a mai Magyarországon a modern ember teljesen elfelejt.

Mi, határon túliak szabadidőnkben rendszeresen átjárunk szórakozni, művelődni, kultúrálódni. Az Anyaország sokban hozzájárul a szocializálódásunkhoz.

Ezért nem mindegy nekünk sem miféle kultúra mászik be a tudatalattinkba.

A terjeszkedő idegenség eluralta Budapestet. Ne csak jogunk, hanem kötelességünk is legyen saját anyanyelvünk használata.

Itt az ideje a visszamagyarosításnak.

Előre mind pesti srácok!

(Nyitókép: Látószög blog)