TE BUZERANT!

Budapest nem volt, és nem lesz a szlovákoké 2025. máj. 6.

Amikor egy szlovák politikus, ráadásul egykori magyarellenes külügyminiszter, Rastislav Káčer azt állítja, hogy „Budapest a szlovákok fővárosa volt”, nemcsak a történelmi tényeket ferdíti el, hanem bennünket, azokat az embereket is arcul csapja, akik a történelmi Magyarország területén, ma Szlovákiában, magyarként élnek, és nap mint nap küzdenek identitásukért.

E kijelentés számunkra, felvidéki magyar fiatalok számára egyszerre nevetséges és felháborító, de leginkább mélységesen szomorú, mert rávilágít arra, hogyan használják a múltat politikai célokra, ahelyett hogy azt közösen, tisztelettel néznénk szembe.

Budapest történelmi szerepe: mindig Magyarország fővárosa volt

Budapest 1873 óta, Pest, Buda és Óbuda egyesítésével, Magyarország fővárosa. Előtte is Pest-Buda volt a magyar politikai, kulturális és gazdasági központ. A Magyar Királyság része volt a mai Szlovákia területe is, de ettől még nem volt különálló szlovák állam, és nem is volt szüksége „fővárosra”. A szlovák nép – ahogyan sok más nemzetiség – a történelmi Magyarországon belül élt, és ugyan voltak saját kulturális és nyelvi törekvéseik, de önálló államiságuk nem létezett a 20. század elejéig.

A Monarchia idején sok szlovák jött Budapestre tanulni, dolgozni, letelepedni. Ez természetes jelenség volt, hiszen Budapest volt az ország legnagyobb városa, gazdasági és kulturális központja. De ettől még Budapest nem vált „szlovák fővárossá” – ahogy Párizs sem vált algériai fővárossá attól, hogy sok algériai élt ott.

Miért veszélyes az ilyen kijelentés?

Egy ilyen kijelentés nem ártatlan elszólás. Ha valaki, aki évtizedekig a diplomáciában dolgozott, és tisztában kellene legyen a történelmi tényekkel, ilyen torz állítást tesz, az csakis szándékos provokáció lehet. A célja: újraéleszteni a nemzeti ellentéteket, és belpolitikai haszonszerzés vagy a magyarokkal szembeni pozícióerősítés.

Számunkra, felvidéki magyarok számára ez azért is különösen bántó, mert gyakran vádolnak bennünket azzal, hogy „revizionisták” vagyunk, miközben a szlovák politikai elit egy része rendszeresen próbálja kisajátítani a történelmet, és úgy alakítani azt, mintha Szlovákia ezeréves múltja mindig külön úton járt volna. Ez nem igaz, és minden történész, aki tiszteli a tényeket, ezt alá tudja támasztani.

A közös múlt: nem kisajátítani, hanem megérteni kellene

A történelmi Magyarország egy soknemzetiségű állam volt, ahol magyarok, szlovákok, németek, ruszinok, románok, horvátok éltek együtt – nem mindig békében, de egymás mellett. Ahelyett, hogy ezt a sokszínű múltat valaki elhazudná vagy saját céljaira használná fel, inkább tisztelettel kellene kezelni. A szlovák nemzetnek is fontos része volt a közös történelemben – de nem különálló fővárossal, hanem az ország részeként.

Mi, felvidéki magyar fiatalok, nem kérünk sokat: csak azt, hogy a múltat ne torzítsák el, ne vegyék el tőlünk a történelmi emlékezetünket, és ne csináljanak belőlünk bűnbakot egy politikai játszmában. Budapest a magyarok fővárosa volt és marad – és ezzel együtt tisztelni tudjuk azt is, hogy a szlovákok is részei voltak ennek a városnak és ennek az országnak.

Ne hazudjunk magunknak – sem egymásnak

A jövő csak úgy építhető, ha a múltat őszintén nézzük. Nem legendákkal, nem mítoszokkal, nem kitalált identitásokkal. Együtt kell élnünk ezen a földön, magyaroknak, szlovákoknak, más nemzetiségeknek – de ez nem megy, ha a másik történelmét elhazudjuk. 

Budapest mindig is a magyar nemzet szíve volt – és ez nem zárja ki, hogy mások is otthon érezhessék magukat benne. De ne nevezzük azt a szlovákok fővárosának, ami sosem volt az.