RIA-RIA

Budapest segítségéről a felvidéki magyarok jórésze nem is tud 2025. nov. 8.

Megboldogult Potápi Árpád János több, mint tíz éven át, egészen a tragikus haláláig, felszántotta a Kárpát-medencét, tehát a Felvidéket is, hogy eljusson minél több határon túli magyar közösséghez, faluba, iskolába, templomba. Utóda, Nacsa Lőrinc ugyanezt teszi, rajta tartja a kezét a közösségeink ütőerein.

Az egyházak, az iskolák, az iskolákban tanuló diákok, az önkormányzatok, a kulturális szervezetek, polgári társulások, sportegyesületek támogatását a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt bonyolítja le, rendkívüli szakmai hozzáértéssel és egyben megértéssel teszik a munkájukat hosszú évek óta.

A Baross Alapítvány a magyar kis- és középvállalkozókat támogatja olyan módon, ahogy azt sem a szlovák kormányok, sem az EU nem tette és nem is teszi jelenleg sem.

Valójában tehát a teljes magánéletünket (gyermekeink, vállalkozásunk támogatása) és közösségi életünket (egyházi közösségeink, iskoláink, civil szervezeteink támogatása) behálózza a Magyar Kormány támogatása 2010 óta.

A támogatott pályázatok esetében kötelező elem a támogatott szerv feltüntetése, ez meg is történik, hiszen a logók, feliratok mindig megjelennek a bannereken, molinókon, kiadványokon, meg ugye szóban is az egyes rendezvényeken.

Tudható, hiszen nyilvánvaló, hogy ezek a támogatások a Magyar Szövetség és a Magyar Kormány együttműködésének köszönhetően landolnak a felvidéki kedvezményezetteknél, tehát a párt kulcsszerepet játszik ebben a „segélyprogramban”, ami inkább ösztönző és fejlesztő program, hiszen a segélyt a tehetetleneknek szokták adni, azt ösztönzést pedig a tenniakaróknak.

Ez a koncepció lényege: nem segítség, hanem ösztönző támogatás.

Mégis az az érzése az embernek, mintha nem szentelnénk elég figyelmet és nem hangsúlyoznánk kellő súllyal ezeknek a támogatásoknak a jelentőségét, sőt időnként már szinte természetesnek vesszük ezt az (egyre intenzívebb) segítséget.

Mindez azért is baj, mert köztudott, hogy a felvidéki magyar választók egyharmada több választása ciklus óta „csökönyösen” nem vesz részt a választásokon. Az okok kiderítése komoly szakmai feladat a párt részére, hiszen ott rejtőzik az az erő, amely a parlamentbe repítheti a Magyar Szövetséget, ha…

Ha minél intenzívebben lesz „bombázva” ez a réteg olyan információkkal, amellyel tudatosul majd az egyénben, hogy valójában ő is a kedvezményezettek között van közvetlen, vagy közvetett módon. Nem a hálát kell kicsikarni a párt számára ezektől a szavazóktól, hanem a lelkiismeretet kell felébreszteni bennük.

A Baross-támogatások esetében több ezer kisvállalkozó kapott 10-30.000 eurós támogatást, ez rendkívül komoly összeg volt, főleg úgy, hogy az adminisztratív teendők sokkal egyszerűbben és rugalmasabbak voltak Budapest irányában, mint szoktak lenni azok az EU-támogatások esetében Brüsszel irányába. 

Az akkori MKP hagyta lecsengeni a pályázatot, nem tartott intenzív kapcsolatot a nyertes vállalkozókkal, nem vonta be őket a párt szakpolitikájába. A vállalkozók persze hálásak voltak, csak mivel nem törődött velük senki a párt részéről, nagy részük „elfelejtett” a magyar pártra szavazni. Ilyen szarvashibát elkövetni csak egy végtelenül amatőr vagy slendrián pártelit tehet. „Mi” akkor ezt megtettük, meg is lett a negatív eredménye.

Ezer és egy oka van a passzivitásnak, de ha nem keressük ezeket az okokat, akkor maradunk a moralizálásnál, ami totálisan kontraproduktív.

A legnagyobb gond az, hogy a párt csak a kitartókkal foglalkozott éveken át. A lemorzsolódókkal, az inaktívakkal nem volt kedve senkinek sem törődni, el is tűntek, nem is látják egymást.

Útra kell kelni, meg kell keresni ezeket az embereket. Nem vesztek el, nem tűntek el, megvannak, csak fel kell kutatni őket.