CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Covid-amnesztia: Šimečka prédikál, Pellegrini vétóz, a nép meg vakarhatja a fejét 2025. ápr. 26.

A Progresívne Slovensko elnöke pénteken újra megvillantotta azt a jól ismert politikusi optimizmust, amit leginkább akkor szokás elővenni, amikor már mindenki sejti, hogy ebből nagyjából semmi nem lesz. Azt mondja, bízik benne, hogy a parlament nem töri meg Pellegrini elnök vétóját a Covid-amnesztia ügyében.

Mondjuk ha valamit megtanulhattunk az elmúlt évek szlovákiai politizálásából, az az, hogy ahol a bizalom kezdődik, ott szokott a valóság véget érni.

De nézzük, mi ez az egész cécó. A parlament áprilisban megszavazta a Covid-amnesztia nevű csodafegyvert, ami lényegében azt jelenti, hogy mindenki visszakapja a pénzét, akit a járvány alatt megbüntettek. Mindegy, hogy csak elfelejtett maszkot húzni, vagy épp koncerteket szervezett karantén alatt. 

Pellegrini, most kivételesen elnökként, úgy döntött, ezt nem írja alá. Visszadobta a törvényt, mondván, nem lehet mindenkit egy kalap alá venni, főleg nem olyanokat, akik direkt, dacból rúgták fel a szabályokat.

És most jön a PS vezér, Šimečka, aki rögtön emelkedett hangon nyilatkozott:

„A Covid-amnesztia egy veszélyes precedens, egyben a járvány áldozatainak és hozzátartozóiknak a megcsúfolása. És mi lesz, ha újra jön egy járvány vagy más probléma, ki tartaná be ezután a szabályokat?”

Hát igen, a kérdés jó. Csak az a baj, hogy Šimečka mintha elfelejtené: azok a szabályok, amiket most ilyen lelkesen véd, gyakran köszönőviszonyban sem voltak a józan ésszel. 

És miközben ő a társadalmi fegyelemről papol, amikor a PS és haverjai még azt sem tudták egymás közt eldönteni, hogy fiúk vagy lányok-e. 

Szóval a nagy morális fölény most kicsit furán hat. Mintha egy volt tanulmányi felügyelő panaszkodna a puskázásra, aki saját maga is csalással, árulással és hazugsággal jutott el odáig. 

Az igazi kérdés nem az, hogy meg lesz-e törve az elnöki vétó, hanem hogy miért kell mindig szélsőségek között lavíroznunk? Vagy teljes amnesztia, vagy teljes megtorlás. Vagy mindenki hős, vagy mindenki bűnös. Hol van a normális középút?

Šimečka és Pellegrini most épp más oldalról próbálnak hőst játszani, de a nézőtéren ülők, az egyszerű emberek megint csak néznek: „És velünk mi lesz?”

A józan ész nem pártkérdés, de láthatóan ritka vendég a parlamentben. Ideje lenne visszatérjenek a magyar politikusok, mert ez egyre nagyobb és nagyobb gyalázat.