ZSÍR

Csütörtök esti gyász: Mastodon - Had It All 2025. aug. 21.

Szomorú hír futott be néhány perccel ezelőtt, motorbalesetben életét vesztette Brent Hinds, az amerikai Mastodon zenekar alapító gitárosa-énekese. Noha Hinds az év során elhagyta a zenekart és kígyót-békát kiabált korábbi társaira, igazából mindenki reménykedett benne, hogy végül rendezik a kapcsolatukat és újra világra szabadítják a végtelenül kreatív szörnyetegüket, az ereje teljében lévő Mastodont.

Szinte ép ésszel felfoghatatlan, hogy hány kiváló muzsikustól búcsúztunk el az utóbbi hónapokban, még ki sem hevertük Ozzy Osbourne elvesztését, most egy újabb legendás alaktól kell elbúcsúznunk. 

A Mastodon hosszú ideje az egyik legnagyobb kedvencem, épp két hete sikerült őket harmadszor is megnéznem élőben, igaz, Hinds nélkül, de akkor is, valahol abban reménykedtem, hogy nemsokára ismét az eredetei négyest láthatom majd a színpadon. De ennek most vége. Egy értelmetlen, felesleges halál elvitte az utóbbi évtizedek utolsó igazán egyedi stílusú gitárosát. 

William Brent Hinds 1974. január 16-án szültett Alabama államban, Helena városában. Több korai zenekara után a Mastodonnal robbant be 2000-ben, akikkel kilenc kiváló nagylemezt készített. A zenekar történetét korábban már kiveséztem, azt alább újra elolvashatják.

Hinds zsenije, forrongó kreativitása a Mastodon mellett is tovább élt, a 2010-es években több projtektet is összehozott, köztük az 1998-ban még lemezt is készítő Fiend Without a Face nevű együttest, amit a mastodonos dobos társával, Brann Dailorral hoott össze. Meglehetősen érdekes muzsika, amin keveredik a rockabilly a surf rockkal és a hatvanas évek b-kategóriás horrorjainak hangulataival. 

A West End Motel saját meghatározása szerint gospel, illetve cigányzenét játszó zenekar volt. Az előző formációhoz hasonlóan szintén három lemezük jelent meg. 

Sokkal nagyobb port kavart metalos körökben a Giraffe Tongue Orchestra, ahol Hinds olyan nagyságokkal zenélt együtt, mint William DuVall (Alice In Chains - ének), Ben Weinman (Dillinger Escape Plan - gitár), Thomas Pridgen (The Mars Volta - dob) és Pete Griffin (Zappa Plays Zappa - basszusgitár). A leginkább alternatív metal és a progresszív metal határán táncoló zenekar egy nagylemezt jelentetett meg, ami komoly sikereket ért el az Egyesült Államokban. 

Brent Hinds projektjei közül hozzám legközelebb a Legend of the Seagullmen állt, amit leginkább pszichedelikus rockként lehetne aposztrofálni, de nem kevés avantgarde metalos vonást is magán viseltek a dalok. Hinds mellett olyan nagyságok játszottak a lemezen, mind a Tool ütőse, Danny Carey vagy a már említett Pete Griffin. Érdemes belefülelni!

Brent tehát egy roppant kreatív, egyedi stílusú zenész volt, aki eredetileg bendzsón játszott, és az abból elsajátított pengetési móddal tette teljesen egyedivé a hangzását. 2007-ben a mastodonos társával elnyerte a Metal Hammer Golden Gods díját is. 

Most pedig az egyik legszebb általa énekelt dallal emlékezek meg arra a zenészre, akinek a gitártémái a legtöbb kihívást rejtették számomra, akinek a muzsikájával képtelenség volt betelni.

Találkozunk odaát!