VÖRÖS PROSZTÓ

DemokratiKUSS 2026. okt. 19.

Októberi nap, vénasszonyok nyara, fáradtan fordulunk be a kocsival tankolni a D1-es sztrádán valahol északon...

Ahogy ilyenkor lenni szokott, "nagy élet" zajlik a töltőállomáson, sorra jönnek és mennek a kocsik, rengeteg ember pihen meg pár percre, energiát vesz magához, vagy éppen könnyít magán, igény szerint.

Lazán betankolom a majd kéteurós dízelt és besétálok fizetni, közben a szemem sarkából látom, hogy katonai rendőrség feliratú böhöm nagy járgány parkol mellém a másik kúthoz, terepszínű egyenruhások kászálódnak ki a kocsiból, de ügyet sem vetek rájuk.

A benzinkút restijében nagy a zsongás, épp egy autóbusznyi nyugdíjas szállja meg a pultot és az illemhelyeket és a korukhoz méltón mindent a lehető legkomótosabban teszik a dolgukat, magyarul totyognak, mint a tojógalambok, de legalább hangosak is.

Az ember kellő toleranciával kivárja a sorát, közben látom, hogy szép szál öltönyös meg fehéringes legények is megjelennek a belső terekben, na mondom, mi van itt, valamilyen lagzismenet, vagy mi a szösz, de feltűnik, hogy a srácok nem mosolyognak, csak gépiesen jönnek-mennek a nép között...

Mire végre kifizetem a tankolást és elvégzem az egyéb teendőimet, már igazi kavalkád uralkodik odakint. Na mondom, itt tényleg menyasszonyt látok, szaporázom is a lépteimet kifelé, és láss csodát, kit látok a nyogdíjas kommandó gyűrűjében?

Pellegrini mosolyog a szépkorúak gyűrűjében azokkal a cuki kis bemélyedéseivel az arcán!

Közelebb megyek, de a vőfélyeknek hitt öltönyös srácok marcona tekintettel figyelnek, mint egy potenciális veszélyforrást.

Akkor jut eszembe, hogy "okkal", hiszen túráról jövünk és a Magas-Tátra alatt, Nagyszlovákia bölcsőjében egy Hazajáró pólóban járok-kelek a tót atyafiak között és ugye az ismert műsor és a turisztikai egylet logója virít a mellkasomon, ami egy látható és szép H betű, piros fehér és zöld színekben pompázva.

Na ha szlovák lennék, én is gyanús lennék magamnak!

Hagyom is a "menyasszonyt" a (nász)nép gyűrűjében fotószkodni és megyek a kocsimhoz.

De a kocsim bezzeg nincs ott

Munkálkodott a katonai rendőrség

Egyszóval megkérte (hát inkább megparancsolta) az utitársamnak, hogy vigye el az autómat hátra a parkolóba, mert jön a "király"!

Nem érdekelte a parancsot kiadó buzgó mócsingot, hogy az utitársamnak van-e egyáltalán jogsija, józan-e, tudja-e vezetni az autómat, csak egy dolog érdekelte, hogy takarodjunk el a placcról, mert a szlovák demokrácia legfelsőbb fejének az útjában voltunk!

Megjegyzem, egyáltalán nem voltunk az útjában, mert Pelle kocsija jóval messzebb parkolt le tőlünk.

Hívom a  párom: hol vagy?!

Mondja, hogy az épület mögötti parkolóban keressem, mert oda kellett állnia a kocsinkkal.

Behuppanok morogva a kormány mögé, felpattintjuk a jeges kávéinkat és húzunk a francba ezektől a "rendkívül kellemes" emberektől.

Pár perc után éktelen szírénázással és jócskán túllépve a sztrádán megengedett sebességet, elhúz az elnöki konvoj mellettünk, vagy négy villogó kocsival elől és néggyel hátul.

Siet Pelle, de nagyon...lehet, hogy nem tudott pisilni a nyugdíjasok miatt??

.....

Valamikor a 90-es évek elején olvastam Július Satinsky egy kedves írását.

Mesélte, hogy amikor megnyíltak a határok, egy Belgiumban élő barátja meghívta őt hozzájuk és a kint töltött napok alatt ellátogattak egy focimeccsre is, amelynek a szünetében, -ahogy kell, - kimentek a büfébe egy pofa sörre , de előtte beálltak a sorba és türelmesen várakotak, hogy sorra kerüljenek.

Satinsky észre vette, hogy a sorban, pár emberrel mögöttük egy disztingvált úriember áll a sorban, akinek mindenki köszön, int, vagy mosolyog az illetőre, aki barátságosan viszonozza a gesztusokat. Kérdezi Satinsky a barátjától, hogy ki ez az úriember ott mögöttük.

Ő a belga király - mondja a barátja.

Satinsky csodálkozva nézi "A Királyt" és nem érti...nem ért valamit...

Meg is kérdezi a barátját értetlenül (hiszen ő itthon máshoz van szokva...): na de miért áll ott a sorban a király??

A barátja értetlenül néz rá és nem írti Julo kérdését.

Hogyhogy miért? - válaszolja, - hát azért, mert amikor jött sörért, akkor ott volt a sor vége, és oda állt be, hiszen mindenki ezt csinálja.

....

A két történet közötti árnyalatnyi különbség ízlelgetését a kedves olvasóra bízom

(tudom-tudom, azóta már Belgium is más, sok tekintetben, a szlovák valóság viszont nem)