ZSÍR

Ébred a határ, ébred a lélek 2026. márc. 2.

Végre valahára, mintha kicserélték volna a világot. Elmúlt a hónapokig tartó ólmos szürkeség, az a nyakunkon ülő, fojtogató téli melankólia, ami lassan már az egészséges lelkületet is kikezdte. Ahogy végre kisütött a nap, és a tavaszi szél végigsöpört a felvidéki falvainkon, az emberek arcáról is mintha lemosták volna azt a ránk telepedett, fásult depressziót. Jobb kedvvel, felemelt fejjel lépünk ki a kapun. A napfény nemcsak a földet, hanem a kedélyeket is felmelegíti.

Aki ezen a hétvégén nyitott szemmel járt, láthatta: végre beindult az igazi élet, visszatértünk a normalitáshoz. A domboldalakon, a pincék környékén már javában metszegetik a szőlőt. Kattan a metszőolló, gyűlik a venyige, a tőkék között pedig ott zajlik az a jól ismert, csendes, de szorgos munka.

Az utcák is megteltek élettel. A gyerekek elővették a garázsból a bicikliket, újra van egy kis zsivaj az utcákon. A kutyások is megkönnyebbültek a rohanós, dideregve letudott kötelező körök helyett most már hosszan, kényelmesen lehet róni a határt a hűséges négylábúakkal, élvezve a friss tavaszi levegőt.

És ahogy a természet ébred, úgy mozdul meg a közösség is. A folyópartok és a tavak széle lassan, de biztosan megtelik horgászokkal. Nem is feltétlenül a kapitális fogás a lényeg ilyenkor, hanem a nyugalom, a vízparti csend, ahogy a víztükrön megcsillanó napfényt nézve az ember elengedi a hétköznapok minden nyűgét és politikai csatározását.

A legszebb pedig talán az, ami sokunk számára a tavasz igazi hírnöke: az amatőr focibajnokság felkészülő mérkőzési. Újra szól a bírói síp, újra pattog a labda a zöldellő gyepen, a pálya szélén pedig összejön a falu apraja-nagyja, hogy egy sör, egy zacskó tökmag és egy jóízű beszélgetés mellett megvitassa a világ és a község nagy dolgait.

Ezt tapasztaltam most a hétvégén, és jó volt látni. Elég volt néhány tavaszi napsugár, és a felvidéki ember újra megtalálta a tenni akarását és az életkedvét. Tegyük hát el a téli kabátokkal együtt a borúlátást is, mert itt az idő, hogy végre éljünk, dolgozzunk, és örüljünk annak a közösségnek és annak a szülőföldnek, ami megadatott nekünk!