RIA-RIA

Édes anyanyelvünket ünnepeljük, legyünk rá büszkék 2025. febr. 21.

Az emberek nem is tudják, milyen nagy jelentősége van az anyanyelvnek, hiszen teljesen beleivódott hétköznapi életünkbe.

Az értelmező szótár szerint anyanyelvnek nevezik azt a nyelvet, amelyet az ember gyerekkorában, elsőként tanult meg, s amely rendszerint és legszívesebben beszél. 

A megélt tapasztalat ezt megcáfolja, az országhatárok ezt gyakran felülírják. A kisebbségbe szorult nemzetek, így a magyarság több millió tagja is a gyönyörű elméletnek a való életben az elszenvedője. 

Trianonban a magyar lakosság egy harmada idegen uralom alá került. A kisebbségi helyzetben a nemzeti közösségek fokozott veszélyben vannak. Az állam hozzáállásán múlik a helyzetünk. Ám befolyást gyakorol a többségi társadalom viszonyulása is.

A felvidéki magyarság egy részérére a szótári elmélet valóban igaz, hogy az első szavakat az anyanyelvükön használja, ám később az erősebb nyelvi és kultúrális befolyásnak köszönhetően elfelejtik azt. Ami még ennél is rosszabb, hogy különféle nyelvtörvényekkel, erőszakkal felejtetnék el velünk mindazt, amit az anyatejjel magunkba szívtunk. 

Nem is olyan régen a nagy demokratikus berendezkedésű államban, a galamblelkű többség által lakott országunkban erőnek erejével, pénzbírsággal fenyegetve fojtották volna el hangunkat. 

Mint ha nem lenne elég balsors, hogy a vegyes házasságokban a gyerekek rendszerint a többségi nyelvet sajátítják el. Kevesen ismerik föl a kétnyelvűség előnyét.

A globalizáció is csak a magyar nyelv hátrányát hozza magával. 

A nyelvhatár folyamatosan szűkül, a Kárpát-medence egyes régióiból a magyar nyelv eltűnt. Egy negatív folyamat része vagyunk, mely 1920 óta tart.

Zoboralja, Kassa és környéke, Pozsony magyarsága a nagy népességnövekedés, urbanizáció, és a történelmi kegyetlenségek közepette atomizálódott közösségbe taszítottak. 

Közben nem is ezt kellene nézni, hogy rohamosan fogyunk, hanem azt, hogy egy olyan nyelvi közösség részei vagyunk, melynek nyelve négyezer éves múltra tekint vissza. 

És egy olyan nemzetnek vagyunk szerves részei, amely 14 millió embert ölel magába. Ennek a közösségnek van a legnagyobb kultúrája az egész Kárpát-medencében.

Az anyanyelv nemzetközi napja jó esélyt ad arra, hogy megint kezdjük el kongatni a vészharangot.

Nemzetközi? Igen, Mert a svédek, a dánok, vagy a franciák is féltik az anyanyelvüket az internet hatásától, nem még mi, akik belső támadásoknak, és külső befolyásnak is ki vagyunk téve.

Politikai, közéleti kötelességünk, hogy kiszabaduljon a felvidéki közösség a rezervátum-tudatból. Nem rezervátumban élünk, Havas Kárpáttól kéklő Adriáig terjedő 14 milliós magyarság elválaszthatatlan, szerves része vagyunk. Ez a szemléletváltás csak hasznos hozadékokkal járna.