MAGYAR KÁRTYA

Egy érzékeny téma, megvitatásra: a magyarság mentálhigiénés állapota tenyleg ennyire szörnyű lenne? 2026. máj. 7.

Az alábbi véleményt a Facebookról hozom.

Sarkos vélemény, lehet, hogy elfogult, lehet, hogy reakció, de mindenesetre elgondolkodtató.

Valóban ennyire sötét lenne a helyzet?...és most egyyáltalán nem az aktuálpolitikai történésekre utalok, hanem az általános társadalmi helyzetre, amely az évtizedek során kialakult.

Abban a reményben osztom meg tehát az alábbi sorokat, hogy majd a P7 Facebook-posztja alatt értelmes eszmecsere alakul ki a témában.

Hát legyen! Ez a szöveg azért üti szíven az embert, mert jórészt igaz.

„Nekünk nem Mohács kell. Már csak azért sem, mert az egy katonai vereség volt, külső ellenséggel szemben, ami értelemszerűen magában foglalja azt, hogy volt igény az ellenállásra, védekezésre.
Ma már ez elképzelhetetlen lenne.

Az ország lakosságának legalább egyharmada bármilyen külső támadás esetén bármiféle elképzelhető ellenállást csírájában próbálna elfojtani, ezzel egy időben pedig megüzenné és biztosítaná az ellenséget arról, hogy mindenben maradéktalanul számíthat rá, ha az ország elpusztításáról, megalázásáról, kiárulásáról, sárba tiprásáról van szó.

A magyarság büntetése nem Mohács, Trianon, Kisantant, Rákosi, Moszkva vagy Brüsszel, hanem önmaga.

A magyarság és magyar társadalom kifejezések rendkívül megengedőek, de inkább anakronisztikusak. Ugyanis magyarság, magyar társadalom nem létezik. Kétségtelenül lehet kb 300-400 ezer ember – nagyjából annyi, mint a Honfoglalás idején –, akikre helytállóan ráillenének e fogalmak eredeti értelmei, ha nem lennének felhígítva több millió olyannal, kik számára a magyarság pusztán egy állampolgári jogállás, és semmi több. Azt is kényszerből, gyávaságból, és valamiféle különösen aberrált perverzióból fakadóan viselik.

Ennek a párszázezres kisebbség kisebbségének a krémje pedig alkalmatlan lenne az ország élére, mivel nem pszichopata, lelkiismerete van, tisztességes és becsületes, az anyagi valóságon túl más perspektívákkal is bír, tehát az RTL Klub népének szemében egy igazi lúzer, szerencsétlen balek.

A csőcselék nem tűri meg maga fölött a nemességnek parányi lángocskáját sem, mert ez a kevés fény is képes lenne éjsötét létnek mocskára rávilágítani, s mint a patkányok a csatornában szétszaladnának a zseblámpa fényére. Ezért nem kockáztatnak.

Olyan tömegben rakódnak egymásra és olyan elszántsággal védelmezik Bábel kénköves poklának tornyát, hogy a patkánykirályok uralmán még véletlenül se eshessen csorba.

Sajnos nem elégszenek meg az anyagi és politikai hatalommal. Ők pontosan tudják, hogy a szellemi-kulturális térben pláne nem lehet megengedni egyetlen egy világító fáklyát sem, mert az anyagi és politikai hatalom sikereinek alapja megfelelő szellemi erőkből származnak. Ezért a patkánykirályok az ellenkultúrában, az ellenművelésben érdekeltek, melyet többmilliós kitenyésztett állományuk kéjes örömmel pusztulásig habzsol.

A trianoni utódállamokban elképzelhetetlen az a magyarellenesség, ami Magyarországon tulajdonképpen nemzeti minimum.

A székelység túlélésének záloga az, hogy Romániához csatolták őket, így maradt némi esélyük. Itt, Magyarországon ez az esély talán a szocializmussal szűnt meg. Érdemi magyar szellemi terméket talán utoljára abban az elnyomásban voltak képesek alkotni, úgy, hogy arra volt befogadóképesség is. Nyilvánvalóan azon kevesek, akiket fentebb említettem, mert a többség akkor is jól eldagonyázott, és nem is volt igénye másra.

Ha már kultúra: a mai ember utolsó mentsvára a könyv. Lenne. A nemlétező magyarságnak elképesztő irodalma van, ami a maga nemében egyedülálló a világon, mert maga a magyar nyelv is egy csoda. A magyarság nemlétezésének egyik oka, hogy nem olvassa azt a kincsesbányát, mely az elmúlt évszázadokban született, illetve, hogy kortárs irodalom címszóval ezt a kincsesbányát kátránnyal és ürülékkel temeti be.

Legszívesebben már magyarul sem beszélnének, de más nyelvekhez kontárok és lusták, illetve így biztosítják a pusztítás kellő hatásfokát.

Mohács óta ami igazán változott az az, hogy a magyarság legnagyobb tehertétele saját maga.”

(Mors Triumphalis)