LIBERNYÁKULUM

Egy férfi terhesen az ultrahangon 2025. jún. 20.

Ami Nyugaton már nem is vicc, hanem valóság – nálunk egyelőre csak egy abszurd jelenet a jövőből. De meddig még?

Történt tehát, hogy – képzeljük el – elmentem egy terhességi ultrahangra.
Nem, nem én vagyok terhes. Férfi vagyok. Komolyan. Biológiailag, hormonálisan, hangszínileg és még a szekrényem tartalma alapján is.

A recepción a terhes személyektől megkérdezik:

– Férfi vagy nő?
Én pedig állok ott, mint aki rossz ajtón jött be. Mögöttem egy kismama, előttem egy űrlap, és bennem egy kérdés:
Most ez komoly?

Kezdek gyanakodni:

Ez valami új protokoll? Vagy csak megelőző pszichológiai szűrés, hogy kiből lesz jó szülő? Vagy tán az ultrahang gép már nem működik, ha nincs genderen belül frissítve az adat?

De játszunk el a gondolattal, jó?

Tegyük fel, hogy én, egy teljesen hétköznapi férfi, terhes vagyok.
És miért is ne?
Hiszen azok a férfiak, akik nőnek születtek, igenis lehetnek terhesek!
Testileg, szellemileg, lelkileg, és ha még egyszer megkérdezik, akkor idegileg is.

Minden férfinek joga van szülni, ha akar!

És ha én úgy döntök, hogy mostantól hívjatok Lorettának, akkor azt igenis tartsátok tiszteletben. Sőt, a babakocsimra kérek majd egy kis táblát is:
„Genderfluid, babakészen.”

Hiányolom egyébként az „egyéb” opciót az űrlapról.

Mert mi van akkor, ha én érzelmileg vagyok terhes? Kilenc hónapja hallgatom, hogy:
– „Nem fér be ez a nadrág!”
– „Mozog! Most mozog!”
– „NE KÉRDEZD MEG, HOGY KELL-E VALAMI, CSAK HOZD!”

Én már kihordtam egy belső emésztési krízist, egy autósülés-összeszerelést és három terhességi alkalmazást is egyszerre.

Szóval ne mondjátok nekem, hogy a férfiak nem szülnek!

A csúcspont mégis az volt, amikor a hölgy az űrlap mögül felnézett, és megkérdezte:
– Szült már korábban?
– „Nem, de egyszer élőben végignéztem egy IKEA polc összeszerelést egy hároméves mellett, és túléltem. Szerintem ez is számít.”

Ez persze fikció, teljesen kitalált történet. Még.

De játsszunk el a gondolattal:

Mi lenne, ha holnaptól tényleg mindenkinek jogában állna eldönteni, hogy szülni akar-e?
Mi lenne, ha nem az lenne a kérdés, hogy „férfi vagy nő”, hanem az, hogy „milyen hangon szeretné, hogy megszólítsuk az ultrahang alatt”?

És mi lenne, ha egyszer, egy szép napon, amikor belépek a vizsgálóba, nem kérdeznék meg:
„Férfi vagy nő?”, hanem csak annyit mondanának:
„Üdvözöljük, kérem foglaljon helyet. Szülni emberi dolog.”