
MAGYAR KÁRTYA
Egy szlovák üzenet, ami nekünk fáj
2025. máj. 3.
Fel vagyok háborodva. Szomorúsággal vegyes düh van bennem, amikor megláttam, hogy valakik átfirkálták Komárom Örsújfalu városrészében a magyar nyelvű vasúti táblát. Mintha nem lenne elég a hétköznapi küzdelem a nyelvi jogainkért, még ezt a kevés megmaradt, törvényesen kihelyezett magyar feliratot is megtámadják, ráadásul épp a Komáromi Napok idején, amikor az egész város az összetartozást és a békés együttélést ünnepelné.
Ez nem egyszerű rongálás. Ez egy üzenet. Egy olcsó, gyerekes, de nagyon is ártó szándékú támadás a közösségünk ellen.
Szlovákiában nőttem fel, itt születtem, itt él a családom. Magyarul gondolkodom, magyarul álmodom, magyarul neveltek, és ugyanakkor tisztában vagyok azzal is, hogy ebben az országban a kétnyelvűség nem luxus, hanem jog, érték, és legfőképp lehetőség. Lehetőség arra, hogy megértsük egymást, hogy többek legyünk általa, ne kevesebbek.
A kétnyelvű vasúti tábla nem provokáció, hanem egy apró, de fontos jele annak, hogy mi, magyarok is itt élünk, itt otthon vagyunk, és ennek látható nyoma is van, vagy legalábbis lenne, ha egyes soviniszták ezt nem rongálnák nap mint nap.
Épp ezért fáj ez az eset. Mert amikor valaki lefesti vagy átfirkálja a magyar feliratot, azzal azt üzeni: „Te nem vagy itt otthon. Te nem számítasz.” És ez az üzenet nemcsak a táblát gyalázza meg, hanem minket is, akik itt élünk békésen, jó szándékkal, nyitottan, és mégis újra meg újra azzal szembesülünk, hogy vannak, akik ezt nem képesek elfogadni.
Mintha a nyelvünk, a kultúránk, a jelenlétünk zavarná őket. Pedig mi csak élni szeretnénk, méltósággal.
Hiszem, hogy a kétnyelvűség nem elválaszt, hanem összeköt. Nemcsak nekünk, magyaroknak fontos, hanem Szlovákia egészének. Mert ettől válik ez az ország valóban sokszínűvé és gazdaggá. Aki ezt nem látja be, az saját maga szegényedik el lelkileg. Az ilyen rongálás csak gyávaságot tükröz, semmi mást.
Kérem, hogy akik látják ezt, ne fordítsák el a fejüket. Ne legyintsünk, hogy „csak egy tábla” – mert ezek a táblák mutatják meg, hogy vagyunk, létezünk, itt élünk.
És igenis büszkék vagyunk rá. Ez a mi otthonunk is.

Mácsadi István
