CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Egy szórólap elég volt, hogy elszabaduljon a düh 2025. szept. 19.

Amikor a kezeimben ott lapul egy csomag szórólap, nem gondolnám, hogy egy határmenti kisváros utcáin ennyire heves indulatokat vált ki a puszta jelenlétük. Pedig pontosan ez történt velem: háromszor is nekem estek, csak azért, mert tájékoztató lapokat vittem szét a progresszív Tisza-adóról.

Az első eset egy férfival esett meg. Erélyesen nekem támadt, amiért kiszálltam egy szlovák rendszámú autóból. Azt vágta a fejemhez, hogy nem is itt élek, és „elmegyek oda kampányolni a legnagyobb tolvajnak”. A hangneme annyira indulatos volt, hogy rögtön éreztem: ez a feszültség több egyszerű véleménynél, ez már puszta düh.

A második alkalommal egy idős asszony állított meg. Felismert, sőt emlékeztetett rá, hogy nálam rendelte a gondosórát, hiszen azt rajtam keresztül is lehetett intézni. Először kedvesen szólt hozzám, de gyorsan vádló hangra váltott:
– Nahát, és ilyen fiatal, okos, szép ember, és a Fidesz alkalmazásában áll. Sajnos az én gyerekeimnek el kellett hagyni az országot. Hát, ne avatkozzon bele ilyen fiatalon a politikába.

A harmadik történet az Ady utcán esett meg. Egy másik néni kiabált utánam: „Fiatalember, jöjjön vissza!” Amikor odamentem, a kezembe nyomta a szórólapot, és rám förmedt:
– Vigye innen! Ez a ház nem politizál. Nem akarom látni egyiket sem.

Pedig mindössze szórólapokat vittem, semmi többet. Az embereknek meg akartam mutatni, hogy milyen veszélyeket rejt a Tisza Párt progresszív, többkulcsos adóterve, amelyről kiszivárgott néhány dokumentum és belső fórumfelvétel. Tájékoztatni akartam, nem provokálni. Mégis úgy tűnt, hogy a szórólap náluk maga lett a gyújtózsinór.

És itt van a lényeg: ha egy békés, kis határmenti városban ennyi indulatot szít egy papírdarab, akkor mi lehet Budapesten, mondjuk a hetedik kerületben? Durvulnak a közállapotok, és egyre kevesebb kell ahhoz, hogy az emberek egymásnak essenek.

Egy év alatt szemmel láthatóan nagyot süllyedtünk. Nem is a politika tartalma változott a legtöbbet, hanem a hangulat: a gyanakvás, a harag, a bizalmatlanság. Ez a legveszélyesebb folyamat. Ha nem találunk rá ellenszert, ha nem próbálunk higgadtan, nyíltan beszélni egymással, akkor a kiabáló néni az utcán csak a kezdet – és ki tudja, hová vezet mindez.