CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Egy tragikus tévedés, amely nagyban befolyásolhatja a Szövetség sorsát 2023. jún. 13.

Mielőtt belevágnánk a közös gondolkodásba, illetve a címben rejlő kijelentés kicsomagolásába, nézzünk pár aktuális adatot Európából, hogyan is állnak a patrióta pártok a liberálisokkal szemben.

Németországban az AfD támogatottsága folyamatosan nőtt az elmúlt időszakban, a tavaly nyári 10%-ról mostanra 18%-ra.

Ausztriában az Osztrák Szabadságpárt 27%-kal vezet.

Franciaországban a Nemzeti Összefogás 24%-kal a második legerősebb párt jelenleg.

Svédországban a Svéd Demokraták 18%-on állnak.

Spanyolországban a Vox 16%-kal a harmadik helyen áll.

Pár nappal ezelőtt egy jól sikerült, teltházas beszélgetés zajlott Gyimesi György és Rozsnyó magyarsága között a városi hivatal nagytermében, melynek a moderálására engem kértek fel. Gondolkodtam, hogy megváltozzak-e arra a pár órára, de miért pont most tenném, így hát „természetesen” nem csak moderáltam, hanem intenzíven bekapcsolódtam a vitába, véleményt formáltam, sarkosat is. Úgyse tudtam volna azokat magamban tartani…

A rendezvényt jelenlétével megtisztelte az Összefogás platform részéről Orosz Örs is. A ruházatával már nem annyira tisztelte meg a majd nyolcvan jelenlévőt, de ez csak az én szubjektív meglátásom, Örsnek ez az öltözéke az egyedi imidzse. Aký Felvidék, taký Zelenszkij...

A vita során elhangzott a részéről, hogy nem mindig a Piros7.es-en megjelent cikkeim jelentik a kizárólagos igazságot, és igenis szüksége van a Szövetségnek arra a kb. 15.000 liberális szavazóra is – fogalmazott így Örs –, akiket be kell fogadnunk, tolerálnunk kell, mert ők is a mi választóink. Próbáltam értelmezni a kijelentését, és azt a konklúziót vontam le, hogy a 2020-as preferenciaszavazatokból kiindulva Örs elsősorban a saját liberális szavazóira gondolhatott, akiket most félt az olyan „szélsőjobbosoktól“, mint amilyen én is vagyok a szemében, akik a sarkos véleménynyilvánításukkal – szerinte – elriaszthatják a 15.000 libsi szavazót.

Nos, én a szó legklasszikusabb értelmében liberálisnak tartom magam, csak az a gyakorlati tapasztalatom, hogy a mai körülmények között nem engedhetem meg magamnak és a közösségemnek sem, hogy alkalmazzam a közéleti praxisomban ezt a liberalizmust. 

Ugyanis liberálisnak lenni csak aránylag normális, ideális körülmények között lehet, és most nagyon nem normális időket élünk, most minden téren háborús helyzetben élünk, minden nap.

Sokkal fontosabb viszont most az a számszerű érvelésem, amely az MKP, MKÖ, Szövetség, Most-Híd szavazóbázisának csökkenéséből adódik. 2002-ben még kb. 306.000 szavazója volt az egységes MKP-nak, 2020-ra az MKÖ és a Most-Híd összesen kb. 120.000 szavazóval „büszkélkedhetett“.

Csekély 186.000 szavazónk elpárolgott az elmúlt 20 év alatt.

Mindebből kiindulva én nem a 15.000 liberális szavazóban látom a Szövetség bejutásának az esélyét, hanem abban a 186.000 „kitudjamilyen“ szavazóban, akik ott vannak a falvaink kocsmáiban, városaink kávézóiban, a nyári rockoncerteken meg a mulatós bulikon, a vadászleseken és a focicsapataink öltözőiben, a cigánysoron és a vadiúj villákban, a konyhák saroklócáin meg a hétvégi gulyáskondér körül.

Ezek az emberek nem Csemadok-tagok, nem koszorúznak velünk jeles ünnepeinken, nem olvasnak pártnyilatkozatokat, nem tagjai a helyi népdalkörnek, templomba is ritkán mennek el, de mindettől függetlenül élik a maguk életét. Az ingerküszöbük egészen máshol helyezkedik el, mint az gondolják a gombaszögi sátorban vagy a pártközpontunk irodájában. Ezek az emberek a napi életben amúgy körbeveszik a magukat halálosan komolyan gondoló közéleti szereplőket, politikusokat, csak ezek a „kiemellt“ személyek a küldetéstudatuktól párás szemhártyáikon át nem látják ezeket az embereket, nem érzik a „szagukat“, és nem is értik ezért őket. Így hát ez a választói réteg sem érzi a Szövetséget, mert a túlságosan óvatos recept alapján készülő kampánynak megint nem lesz se sava, se borsa. 

Ha nem lesz a Szövetség kellőképpen megfűszerezve, akor ízetlen marad, és ezért nem lesz kapós.

Szóval értem én a 15.000 libsi szavazóért való aggódást, de én sokkal nagyobb merítési lehetőséget látok az egykori, 186.000 magyar szavazóban, de ez már nem is Örs feladata, hiszen ő a liberális szavazóit minden erejével be fogja gyűjteni, hogy a háziversenyben minél előbb végezzen. Ezt a jogát és törekvését senki nem is veszi el tőle.

A kérdés csak az, hogy a nagy többséggel ki fog törődeni a jelöltek közül a pártlistáról a kampány során.

Tudjuk, a Gyuri. Az egy fecske.

Nézem az Ipoly megduzzadt vizét és látom, ahogyan a fecskék csapatostul röpködnek, cikáznak pár centire a víz felett. Egyszer legyet kapnak el, aztán vizet kapnak fel a kis csőrükbe. Gyönyörű látvány, ahogy a fecskék tucatjai teszik ezt a szikrázó víztükör felett.

Csapatban vannak, sokan. Táplálják a még repülni képteleneket, majd kiülnek a villanydrótra és hevesen csivitelnek.

Dolgoznak és vitáznak, erőt gyűjtenek együtt – őszre.

Együtt és nem egymás ellen.

Egy célért, hogy őszre erősek legyenek a nagy utazás előtt.

Nekünk is ezért kellene dolgoznunk, mert két lehetőség áll előttünk: vagy egy nagy utazás, vagy fel is út, le is út!

Nyitókép: Gyimes György Facebook oldala