MAGYAR KÁRTYA

Egyenesen előre! 2023. máj. 25.

A napokban sorra hallgatja az ember a televíziós, rádiós politikai vitákat, a politikai ihletésű podcast műsorokban megszólaló magyar (illetve talán jobb szó erre a magyar kötődésű) politikusokat, és nem győz ámulni.

Sok szövetségesi hitegetés és az egységről szóló hidas dajkamese, mind-mind ordas hazugság volt!

Hallgatva Sólymos, Rigó, Simon, meg azokat a szlovákokat, akikkel frigyre kívánnak lépni (vagy már talán meg is tették), azaz Dzurinda és Heger mondatait, egyre nyilvánvalóbb, hogy a 23-as Híd-projekt már jó ideje előkészítés alatt állt.

Azaz, ez egy kellően előtárgyalt, jól átgondolt kiugrási koncepció volt.

Egy olyan narancsos b-terv, amire vélhetően Bugár Béla is áldását adta, sőt, talán még be is segített a háttérből.

Az interjúkból, vitákból kiderült az is, hogy a híd-platform számára a szövetségi kaland csak egyfajta teszt volt.  Kipróbálták, hogy képesek-e visszatalálni még az etnikai politizálás mezsgyéjére.

De kiderült, hogy nem. Nem érezték magukat otthonosan Čajak utcai székházban.

Na, nem a kávé nem ízlett ott nekik! Hanem a túlzottan magyaros lelkület. Elszoktak ők ettől a három torony árnyékában, a Pravda szerkesztőségének szomszédságában.

Rég elszakadtak ők már az etnikai politizálástól, amit a régi-új haverjuk, az européer kék vezér már egy meghaladott, anakronisztikus koncepciónak tart. Mármint a nemzetben gondolkodást.

Lelke rajta.

De főleg azoknak, akiknek a nemzeti érdekek képviselete már bűzlik, de a magyar szavazatokat - onző, haszonledő módon - azért még nem vetik meg.

Rigó kerek-perec kimondta azt is, hogy nekik teher volt a Szövetségen belüli etnikai politizálás, ők a liberális elvrendszert immár sokkal előbbre valónak tartják, mint a - szerinte - túlzott nemzetieskedést.

Az ő szóhasználatukban: magyarkodást.

Mindezek után különösebb felelősség nélkül kijelenthető, hogy talán nem is baj hogy elmentek.

De a megerősödés-mantrát azért talán mégsem kellene fennhangon kántálni, mert az nem állja meg a helyét. A liberális frakció egy részének kiválásával és a projekt simonítlanításával nem feltétlenül lett a Szövetség erősebb. Legfeljebb egységesebb, politikailag egyöntetűbb.

Igaz, egy politikai párt csak úgy lehet sikeres, ha a meghatározó kérdésekben a meghatározó vezetőinek azonos a véleménye. Ez most többé-kevésbé adott.

De ne ringassuk el magunkat abban a csalfa hitben, hogy így most már minden sínen van. Nincs! Ez a megtisztulásnak felfogható fejlemény még messze nem garantálja azt, hogy bejut a párt a parlamentbe.

Kimondom az unortodox véleményemet: egyedül nem! A Szövetségnek is szüksége lesz egy társra, egy partnerre, akivel közösen sikeres lehet.

Önálló magyar pártként már szinte lehetetlen megugrani az öt százalékos küszöböt. Kicsi a merítés, nagy a szétszavazás, kevés a lelkiismeretes, hithű magyar választó.

Ami nagyon fájó, de attól még tény: egyetlen releváns opciónk maradt a konzervatív térfélen.

MATOVIČ

Ő az egyetlen, aki hajlandó lenne akár koalíciót is kötni velünk. De az idő vészesen fogy.