ZSÍR

Éljen május elseje! 2024. máj. 2.

A munkások által kiharcolt ünnepnap számomra nem egy kommunista parádé, nem a sörről és virsliről szól. Az ünnepeknek megvan a maguk sorsa. Gyorsan változó és átalakuló világunkban a mostani május elseje is más, mint az eddigiek.

Mára május elseje új értelmet nyert, egy tavaszi ünneppé vált, amely jóval kevésbé átpolitizált, mint korábban, és inkább amolyan csapatépítő, családi rendezvényekről szól. 

A naptáramban visszaböngésztem miként éltem meg eddig május elsejét, és egy a tavalyi bejegyzésemre lettem figyelmes. 

Íme:

Éljen május elseje!

Isten és a sors úgy rendelkezett, hogy szülőföldünk legyen számomra a legbecsesebb, legelragadtatóbb kincs. A „legszentebb” szavakkal sem tudnám kifejezni, miért ragaszkodom Farnadhoz, de az biztos, hogy az itthonmaradás szükségszerűségét, a szülőföld iránt érzett hűséget, a messzeföldön híres farnadi szőlőhegyen, és a helyi borospincékben is mélyen magamba szívtam.

Itt tanultam meg a köszönet, a hála érzését, az örömöt, a szépnek a meglátását. Minden szál ideköt, ehhez a helyhez, ahol valójában nem nagyon van munkalehetőség, kevés a látnivaló, és ritka a szórakozási alkalom.

Én mégis a szépet, a titkot, az ősök szellemiségét, kemény mindennapjait tapasztalom itt, és úgy érzem, nekem is itt kell maradnom. Hosszú időbe telt, de kemény munkával kialakult a szilárd identitásom.

A munka mindig kifizetődő, én ebben hiszek! Hiszem a szépet, hiszek a régiónk, a szülőföldünk felemelkedésében.

És bizony szeretni és hinni szülőföldünk felemelkedésében jövedelmező szakma. És ami a legfontosabb - hosszú távú, bármely kormány számára alkalmas.

Mi, lokálpatrióták szülőföldünk felemelkedésén dolgozunk még május elsején is, de közben azon munkálkodunk, hogy ne kelljen soha többé kötelező vörös felvonuláson részt venni. 

Nyitókép: Mácsadi István Facebook-oldala