ILLIBERÁLIS

Papp Sándor: Én egy liberális vagyok! 2023. jún. 24.

Régen, falun olyan élet zajlott, amelyet – meghökkentő módon, de nyugodtan lehetett volna – liberális élettérnek is nevezni, ha nem neveznénk most amolyan erőltetett, „bezzeg régen minden jobb volt”-féle nosztalgiával, hagyományos paraszti, konzervatívan vallásos, igazmagyar stb. életnek.

Bár tényleg úgy tűnik, hogy régen minden jobb volt, ha más nem, hát az, hogy a falusiak úgy ismerték a saját szűkebb pátriájuk minden zegzugát, mint a tenyerüket. Még gyenge harminc éve is szimbiózisban éltek a falusi gyerekek a természettel, ma már ez csak nyomokban lelhető fel, hiszen kinek van ma ideje felnézni az égre a mobiljából!? Szóval régen mindenki „zöld” volt, mert beleszületett, és ez volt az élete. Régen ment ez magától is…

A közösségi életben zajló egyéb folyamatok és történések is mind magukban hordozták a sokszínűséget, a toleranciát, az elfogadást és a befogadást.

Pontosan úgy, ahogy a mai modern világ „sztahanovista” liberális aktivistái tolják ezerrel az emberek arcába, csak hát ezek annyira idióták, hogy totálisan túltolják, illetve már rég túltolták azon a bizonyos egészséges határon, 

amikor még minden működhetett volna ésszerű keretek között, de ezeknek ez nem volt elég, nekik mohó módon, minden kell, aztán a végén majd semmit nem kapnak, de annak aztán majd tényleg sírás lesz a vége…

Régen falun mindenki tudta, hogy ki a meleg, homokos, buzi. Tudták az emberek és az érintettek is tudták, hogy a többiek tudják, de mindenki diszkréten elfogadta, hogy Dezső vagy Géza „olyan”. Itt kérek elnézést minden Dezsőtől és Gézától. Senki nem akart se több, se kevesebb lenni. Mindenki megtalálta a maga módján a párját, oszt csókolom.

Azt is tudta a falu felnőtt népe, hogy ki a pedofil. Nem, nem közösítették ki teljesen az illetőt, hiszen részese volt a faluközösségnek, becsületesen dolgozott a munkahelyén, csak a gyerekeiknek szóltak időben a szüleik, hogy azzal a bácsival nagyon óvatosan. Bármennyire is csalogatna az udvarára csokival, rágógumival, nem szabad bemenni hozzá! Aztán, amikor már kamaszodtak a gyerekek, akkor elmondták nekik, hogy miért is tiltották ezt nekik kicsi, sérülékeny korukban. Persze, azért egy-két apuka egyértelműen jelezte az illetőnek, hogy ha bármilyen kísérletet is tenne a gyerekekkel, akkor „zárt körben” lerendezik vele az ügyet és abban nem lesz köszönet. 

Nem kellett ide se rendőrség, se ombudsman, meg egyéb, elég volt ehhez egy belső, működő íratlan szabályrendszer a közösségben.

Ugyanígy volt ez a helyi lecsúszott figurával is. Nem szervezett a számára semmilyen egyesület egyszer egy évben demonstratívan gyűjtést, ezzel kipipálva a jóemberkedési belső igényét, hanem ciklikusan segített az illetőt mindenki, és most jön a lényeg: munkával! Munkát adtak neki helyben. Egy kis favágás, kaszálás és vagy pénzzel, de inkább élelemmel, ruhával fizették ki az illetőt. Működött a szociális ellátórendszer, amolyan libsi módon, az államot kihagyva a dolgokból.

Ha oláhcigány koldus jelent meg a faluban, akkor senki nem jelentette fel, nem zavarta el, hanem a lehetőségeihez mérten segítette. Persze azért nem engedték őt szem elöl, amíg a portán volt, mert tudták, hogy „szerzett joga” a lopás, de ezzel mindenki tisztában volt és így volt kerek a történet. Ha esetleg elcsent valamit a konyhaasztalról, az az ő ügyessége és az otthonaik figyelmetlensége volt. Így működött az élet. Aztán a következő alkalommal hozott érte az oláhcigány „színarany” ékszert a kisbabának, és már le is volt rendezve az ügy, jókedvvel, bőséges nevetéssel.

Befogadták az idegent is, toleránsak voltak a faluba hozott tót menyecskével és segítették őt a magyar nyelv elsajátításában, miközben tőle is tanultak az asszonyok egy újfajta sztrapacska receptet.

Én ezt az életstílust tartottam az igazi liberalizmusnak, amelyben ott volt a sokszínűség, az elfogadás, a tolerancia és a más értékek befogadása, és most jön a lényeg: normális módon, normális keretek között!

Ma viszont nem normális időket élünk. Kultúrharc van. Valódi háború van. Értékeink gyarmatosítása és megsemmisítése folyik szinte minden szinten, minden élethelyzetben, és ebben a helyzetben egyszerűen nem engedhetem meg magamnak, hogy liberális legyek, pedig a fentieket megélve, tényleg olyan szeretnék lenni, mint amilyenek voltak a nagyszüleink abban a letűnt világunkban.

Ma viszont egy populista, csökött, náci-fasiszta, demagóg, mucsai, őstulok, antiliberális magyar vagyok. Az vagyok, vállalom.

De azért esténként az egykori alternatív vonal, az Európa Kiadó, az AE Bizottság együttesek remek dalait hallgatom, a maiak közül meg néha beleolvasgatok például Nagy Hajnal Csilla verseibe is, mert olyan jók!

Szóval így van ez, kedves fiatalok.

Béke / Peace / Mͷp

Nyitókép: Magyar néprajzi lexikon