TE BUZERANT!

Erdélyt ellopták tőlünk 2025. dec. 2.

„Ez fiam a háború, amit elveszítettünk, s ezért Erdélyt Romániának adták. Úgy tudtam, hogy adni csak egy bicskát lehet, vagy egy cifra dobozt, vagy egy madárfiókát. Hogy országot is adni lehet, erdőkkel, hegyekkel, patakokkal és emberekkel együtt, ezt sehogyan sem tudtam elképzelni.” Wass Albert soraiban a fájdalom és a tehetetlenség hangja rezeg. A magyar történelem egyik legmélyebb sebei így születnek meg szavakban.

1918.12.01. a román nemzeti emlékezetben a „modern Románia” születésnapja, de a magyar szívekben ez a gyász napja. A világháború elvesztése után a trianoni békediktátum és a nagyhatalmak döntései határozták meg az országok sorsát. Erdély átadása nem önkéntes aktus volt, hanem történelmi kényszer.

Ma idegenek bitorolják a tájat, és olyan emberek élnek ott, mint a nyitóképen látható alakok: az évszázados magyar jelenlétet mára idegen közegbe ágyazva, más közösségek között tapasztalhatjuk.

Ez a dátum a kisebbségi lét, a kulturális identitás és a történelmi emlékezet magyar szempontból mindmáig fájó emlék. Nem csupán földek és városok vesztek el, hanem az a bizalom is, amelyet a nemzetek közötti békés együttélés reményében tápláltunk.

Románia 1918.12.01-jét a nemzeti egység jelképeként ünnepli, nekünk, magyaroknak ez a nap az elmúlás és a hűség próbája. Az erdélyi tájak emlékeznek ránk, az emberek és az évszázados kulturális kapcsolatok pedig erősítik az emlékezetet, ezt nem lehet elvenni tőlünk.

Gyásznapunk emlékeztet: a történelem döntései örökre formálják nemzeti identitásunkat.