AMMARHA!

Esély sincs rá, hogy megértsük a mai fiatalokat! Vagy mégis van?... 2026. máj. 15.

Tízéves lehettem, amikor apám hazahozta az első Moszkvicsot (hátul az amerikás kocsikat szocialista szerénységgel utánzó szárnyakkal a végén a háromszög alakú irányjelzőkkel, meg vagy 12 literes fogyasztással, de akkor ki számolta azt!). Nagyanyám kijött a nyárikonyhából, felkötötte a fejkendőt, összecsapta a két szikkadt de erős kezét és csak annyit mondott:

„Jaj Istenem de szép!”

– majd körbejárta és feltett egy kérdést:

„Melyik az eleje?”

Persze mi nagy nevetésben törtünk ki az öcsémmel, mert hát „mamuci” ennyire buta, hogy lehet…hát úgy lehetett „buta”, hogy ő egy más világból maradt itt nekünk…

Aztán amikor a mikrofonos magnómmal vettem fel éjjel a magyar televízióból a Rolling Stones koncertjét (mai napig megmagyarázhatatlan, hogy 1977-ben hogy adhatta le a TV azt a koncertet, még ha éjjel is, de leadta), szóval másfél órán keresztül ott tartottam a mikrofont Jagger szája előtt, illetve a készülék hangszórója előtt, amikor nagymamám bejött, hogy „miért nem alszol már te gyerek!” és ez rajta maradt a szalagon, amikor is Mick nyomja, hogy „I can't get no…”.

Azt hittem, megőrülök! Így kellett hallgatnom évekig ezt a koncertet:

Nagymamám és Jagger duettjét: I can't get no, mé nem alszol má te gyerek!

Később aztán felvarrta a sok foltot meg a metálos felvarrókat a Rifle-dzsekimre, de nem értette, hogy miért kell ilyenekbe járni amikor ott van a szép szvetter…

Mindezt azért írtam le, mert mostanság az én korosztályomban téma, hogy a fiatalok nem értenek bennünket.

Miközben az igazság az, hogy mi nem értjük a fiatalokat!

Mondjuk én igyekszem…egymás után hallgatom a kocsiban Demjént, Dzsúdlót, a Kárpátiát és az Ivan & The Parazolt és ma sem vagyok hajlandó „teszilnadrágban” járkálni, csak, ha nagyon muszáj…

Én nem keresem a kocsi elejét, mint nagymamám, de azért vannak dolgok, amikben én sem bírom a tempót a kölykökkel, pl fogalmam sincs, hogy mire jó a tik-tok vagy micsoda, de azt látom, hogy a skacok ADHD-sok lettek.

Nincs idő!

Nincs idejük semmire, 

20 másodperc után már máshol van az agyuk. Totál szétszórtak a milliárd információ miatt. Esély sincs arra, hogy megnézzenek egy olyan filmet, amelyben a kamera a tájat pásztázza.

Belehajtanak a filmbe! Nincs idő ilyenekre…

Folyton változást akarnak, folyton menekülnek, előre, de célok nélkül, csak talmi csillogások után.

„Jaj mi lesz belőletek!” 

– sóhajtott anno nagymamám, miközben a Mötley Crüe logóját varrta fel a dzsekim mellső zsebére.

Mondjuk lett belőlünk rendszerváltó 89-ben.

Demokrata, meg vállalkozó, meg politikus, meg hétvégére elrepülő kiránduló, jólétbe belelustuló, lassan beleöregedő generáció.

Aztán csodálkozunk, ha ti lázadtok ellenünk. Nem értjük. Pedig csak vissza kellene menni fejben vagy 40-50 évet, hogy meglássuk önmagunkat, bennetek.

Nektek is jogotok van a saját forradalmaitokra. Bizony.

Még akkor is, ha ez ellenünk, sőt inkább saját magatok ellen irányul…

De azért ti abban legyetek többek, hogy időnként leültök velünk egy pofa sörre, elbeszélgetni az élet nagy dolgairól…akár a forradalmakról, és azok folyamatairól is.

Meg persze minden másról is, például, hogy jó irányban mennek-e a dolgok a fociban, a faluban, az országban, meg, hogy hogyan kell bánni a csajokkal, meg ilyenek…

Beszélgessünk skacok, és ha esetleg kioktatósra vennénk a figurát a dumálás közben, nyugodtan szóljatok ránk, oké?