Euszociális természet, újra 2025. dec. 16.

Felmerül a kérdés, hogy a számunkra leggyakrabban látható és legismertebb euszociális fajoknál kezdődött-e ez a fajta életmód, vagy volt-e valami előbb? A kérdés helytálló. Bár a hangyák esetében a legradikálisabb az eltérés a kasztok közt, ahogy korábban írtam is, a dolgozó és a katona steril, mégsem a hártyásszárnyúaknál indult a dolog. Itt ugyanis a feltételezés, hogy az euszocialitás két irányból alakulhatott ki: vagy a védelem volt előbb, vagy a lárva gondozás.

A hártyásszárnyúak rendjétől most át kell ugranunk egy másik ízeltlábú rendhez, ez pedig a blattodea. Közelebbről tehát a termeszek a csótányok rokonai. A termeszek normál esetben hasznos kis állatok, mert a hangyákhoz hasonlóan a maguk természetes helyén takarítják a természetet, megeszik a korhadék fát. A cellulóz az cellulóz, bárhonnan jön is. Pláne, ha az emésztőrendszeri baktériumaikat is életben tartják vele. A lárvák ugyan nem születnek ezekkel a „bélbaktériumokkal”, tehát a szülőktől veszik át a már megemésztett táplálékból, a nem is egészen ürüléknek mondható kiválasztott anyagból. A fiatal egyedek tehát a fejlődés során megkapják ezt a gondoskodást. Feltételezések szerint emiatt alakult ki a közösségi forma és a fészeképítés is. 

Termeszéknél viszont, mindamellett, hogy egy fészket igazából a megnövekedett potrohú királynő és a király tartja fenn, és ez az egyetlen dolguk, a többiek is rugalmasak ilyen szinten. 

Bármelyik termesz átveheti vagy felveheti a király és a királynő szerepét, 

elvégre attól még, hogy mindenki mindenkinek a testvére a fészekben, vagy inkább várban (termeszvár), csupán a védelmező szerepet betöltő termeszek sterilek. Ez a kaszt viszont meglepő morfológiai eltéréseket mutat még kaszton belül is, ugyanis a megszokott nagy fej és erős csáprágójú közelharci „felszerelés” helyett van, amelyik inkább a távolsági harcra készülve irritáló anyagot lő fejtömlőjéből a betolakodóra. A másik érdekesség, hogy a dolgozók igazából még a növendék, mondhatni, imágó termeszek. Kicsik, kitin páncéljuk még fejlődik, tehát igénylik a fészek védelmét. Addig pedig van, amelyik kimerészkedik táplálékért, vagy lárvákról gondoskodik, vagy a gombafarmon dolgozik (a hangyákhoz hasonlóan a termeszvárakban sem ritka látvány a gombakert), vagy épít.

És micsoda építők a termeszek! Míg a hangyák lefelé építenek, ásnak, a darazsak és a méhek kaptárakat építenek, addig 

a termeszek több méter magas termeszvárakat emelnek. 

A legnagyobbak akár a 12 métert is elérik, de nem kizárt, hogy lehetnek nagyobbak is, mert messziről fura sziklának tűnhetnek.

Az euszociális életmódot helytelenül hívnánk egy kizárolag ízeltlábúakra jelelmző helyzetnek. Hiszen ahogy azt az előző cikkben írtam, a csupasz földikutya is felsorakozik a fent említett fajok közé, bár nem is olyan szorosan mögöttük, hiszen az emlősök nagyon későn foglalták el ezt a helyet.

Igaz, hogy a prérikutya is egy szociális föld alatt élő rágcsáló, a fészekben család vagy családok élnek együtt, mi az eltérés? A többes szám. Bár igaz, hogy egy többszázas példányszámú csupasz földikutya fészekben minden egyed szaporulatképes, csupán a kirélynő és az őt követő 3 hím párosodik. Mindenki más a kölyköket pátyolgatja vagy a fészket bővíti. A királynő itt is átmegy a fizikai változáson. Megnyúlik, megnövekszik, hogy minnél több utódot hozhasson a világra. Ez normális is ebben az életmódban, ahogy ezt a hangyáknál, darazsaknál, termeszeknél láthattuk. A meglepő inkább az, hogy emlős lévén a csupasz földikutya genetikailag és fiziológiailag egy sokkal bonyolultabb életforma, testileg lényegesen állandóbb felépítéssel. 

A hormonális hatásokra mégis képes élete késői időszakában is átmenni egy ekkora változáson. És ennek a változásnak a fészekben is ára van.

Ugyanis ha a királynő bármilyen oknál fogva elpusztul, a nőstények közt egy komoly dominancia-harc indul. Nem szép látvány, mert ezt a harcot nem minden nőstény éli túl. Ez ráadásul olyan hirtelen és hosszan tartó állapot, hogy a megmaradt nőstények hormonháztartása is felborulhat és képtelenné válik a szaporodásra.

Az altruizmus ritka a természetben, de a társas életmód megfigyelhető. Az euszociális életmódról pedig elmondhatjuk, hogy a társas lét egy olyan formája a természetben, amikor a faj egyedei a kolónia érdekében elvesztik az önállóságukat. E természet szépségei néha szélsőségekbe hajlanak.

Nyitókép: pxhere