ZSÍR

„Ez a történet elsősorban a magyar nemzeté” - interjú Róm Gábriellel 2024. máj. 13.

A Palásti csata – 1552 rockoperáról már megemlékeztünk korábban a Piros7esen. A tényleg kiválóan sikeredett műről annak megálmodójával, Róm Gábriellel beszélgettünk a rockopera megszületéséről és az utóéletéről.

Rockoperát írni merész vállalkozás, hiszen nagy kabátba kell belebújnia a szerzőnek ­ gondoljunk csak az olyan, mindenki által ismert gyöngyszemekre, mint az István, a király vagy az 56 csepp vér. Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyen komoly zenei anyag megírására add a fejed?

Maga az ötlet már, az akkori megemlékezés után 2012-ben körvonalazódott azzal a célzattal, hogy a 2022. évfordulóra készüljön egy kb. 40 perces mű, melyet majd előadnánk egy megemlékezés keretén belül. Az évek során összegyűlt gondolatok és zenei tapasztalat végül, ugyan 2024-re, de megszülte a művet.

Hogyan állt össze az anyag az ötlettől a megvalósításig – értem ez alatt az igencsak impozáns névsort?

A legelején a gondolatok, álomfoszlányok és fellelhető történelmi feljegyzések szolgálták az alapot. Több szálon futó történetben gondolkodtam már a legelején is. Amikor már egy olyan fázisba jutott a sztori vázlata, hogy időrendbe tudtam foglalni azt, elkezdtem írni a konkrét tételeket. Azután már mondhatni, sorban érkeztek a dallamok, szövegrészek, refrének. Kb. 8 hónapra rá már kész volt a mű. Kezdődhetett a szereplők kiválasztása, zenészek és énekesek felkérése.

Fajkusz Attila, Alapi István, Szijjártó Zsolt, Zeffer András – nem kis nevek szerepelnek a korongon. Mesélj egy kicsit az együttműködésről! Te kerested meg őket, esetleg volt, aki magától jelentkezett? Volt olyan zenész is, akit nagyon szerettél volna szerepeltetni, de nemet mondott?

A résztvevők egy részét ismertem személyesen, mások ajánlásra érkeztek, de volt olyan művész is, akit már a felvételek során kialakult igény miatt, helyben ajánlottak és abban a pillanatban fel is hívtuk, majd igent is mondott. Volt több művész is, aki nemet mondott. Többnél éreztem azt a bizalom deficitet, hogy nem tudták rólam elképzelni, hogy ezt elég minőségien le tudjuk majd hozni. Itt énekesekről van szó elsősorban, mert zenészből csak egy ember mondott nemet, de akkor épp műtét után volt. Azt azért elmondhatom, hogy Ivettet kivéve senkiért sem erőlködtem, ha éreztem, hogy ez nem az ő világa, vagy pont azt az említett bizalomhiányt. Ennek pont így kellett lennie.

Igencsak rendhagyó összeállításban jelent meg a Palásti csata, hiszen a CD mellé még egy képregényt is kezükbe vehetnek a rajongók. Hogy született meg a kötet, kinek köszönhetjük az elkészült művet?

A képregény egy kísérő kiadványnak készült. Vizualitást hivatott kölcsönözni a hanganyagnak, de olyan jól sikerült, hogy önállóan is megállja helyét. A munkafolyamat egy nagyon szoros kommunikáció volt Mester Csaba művésszel. A történetét megírtam, a szövegkönyv adott volt, hogy már csak némi fantázia és Csaba tehetsége létrehozzahassa ezt a gyönyörű képregényt A Master-Lab Comics és a GrundRecords kiadó segítségével.

Ahogy azt a Facebookon is írod a lemez promójában, a magyar történelem egyik legnagyobb, ám csak kevesek által ismert csatája zajlott Palást mellett 1552-ben. Milyen mélyen ástad magad bele a történelembe a lemez írása során? Mik voltak a forrásaid, illetve mennyire vitt magával az írói fantázia?

Egészen mélyen ástam már, amikor is sokadjára botlottam ellentmondásos tényekbe. Mivel maguk a történelmi források hiányosak, így magam sem szerettem volna történelmi tényeket feszegetni. Csak az olyan vitathatatlan tényeket, mint a hadvezérek nevesítése, engedtem meg, hogy a történet részévé válhasson. Viszont a tanács és Ágoston püspök látomása már fikció. Úgyszintén fikció a szerelmes pár, a családi vita vagy épp a búcsútánc tétele. Viszont szinte biztos, hogy valakikkel ez nagyon hasonlóan történhetett meg 1552-ben. A történet nem mond ellent a történelemnek, a titokzatos voltát sem bántja.

Ha jól tudom, szeretnéd színpadra is vinni a rockoperát. Mit lehet erről tudni? Távoli álom, vagy már formálódik valami konkrét dolog ezzel kapcsolatban?

Igen, mindent el fogok követni, hogy ezt legalább olyan minőségben színpadra vihessük, mint azt az eddigi kiadványok minősége meg is követeli. Távoli még, hogy konkrétumokról számoljak be, de a zenészek egy része már gyakorol, üzleti büdzsé-tervek készülnek, de amíg az anyagi forrás nem kerül látótérbe, csak a medve bőrére innék előre.

Kihez szól a Palásti csata? Az anyaországiak vagy a külhoni magyarság a célközönség?

Eleinte célközönségben gondolkodtam, a 35+ korosztály és a történelemre fogékonyabb rétegre pályáztam. Viszont

már most tudok olyan tizenévesekről, akik azért kérték szüleiket, hogy a hétvégi kirándulást a palásti emlékparkba tegyék, mert a budapesti iskolájukban valaki átküldte nekik a rockopera linkjét és megszerették azt.

Hallottam olyan esetről is, hogy egy rendhagyó történelem óra keretén belül meghallgatták a művet, vagy épp valamely történelmi vetélkedő egyik díját képezte a rockopera csomagja. Ez a történet elsősorban a magyar nemzeté, de már a csehek is felfedezték, sőt Angliában készül a képregény fordítása angolra. Szóljon hát mindenkinek!

Szerinted hozzájárulhat egy történelmi tárgyú rockopera a magyar identitás megerősítéséhez?

Szerintem abszolút. Ismerek olyan embereket, akik már évtizedek óta szlovák nyelvterületen élnek, de amikor találkozunk, szinte mindig feljön az István a király rockopera valamelyik tétele. Holott a nagyszülőknél hallgatták nyaranta.

A zenének megvan az a nemes tulajdonsága, hogy ha szívbe lopja magát, viszi magával egy részét annak kultúrának is, amely azt megszülte.

Kanyarodjunk el most egy kicsit a Palásti csatától. Évekig külföldön éltél. Mi hozott végül haza?

Ennek a kérdésnek van egy hosszú válasza, de a rövid az egyértelműen, a honvágy rendkívül erős késztetése hozott végül haza.

Évekig a Remorse énekeseként ismertek téged underground körökben, ám tavaly váratlanul elbúcsúztál az ózdi thrasherektől. Mik a terveid a jövőre nézve, újabb rockoperákat és hasonló projekteket tervezel összehozni, netán feltámasztod a legendás Fridayt, esetleg más együttesnél állsz a mikrofon mögé?

A zene elemi része az életemnek. Valójában a tavaly októberi búcsúmmal lezártam a Thrash metál előadói karrierem. Biztos fogok még fellépni, de előre tekintek inkább. Beugró zenészként már most is szerepelek, rockopera sem kizárt, de most a Palásti csata 1552 színpadra állítása a fő célom. Ez egy teljes embert igényel.

A gitár és a mikrofon mellett a hegedűt is magabiztosan kezeled. Elképzelhetőnek tartod, hogy egyszer végleg szögre akaszd a gitárt, letekerd a torzítópedált, és a népzene felé fordulj?

A rockzene a legenergikusabb kifejezőmódja zeneiségemnek. Nem tervezem „szögre” akasztását, egyébként is jól megvannak a hegedűvel. Sok zenei stílusban kipróbáltam már magam, ezek ötvözésében élem ki most zeneiségem.

Térjünk vissza a rockoperádhoz! Hogy fogadták a palástiak, hogy fel kívántad tenni a községedet a rockzene térképére? Milyenek voltak a visszajelzések a zenei anyagról?

Palástiak már régebb óta figyelték és izgalommal kísérték az alkotófolyamatot. Nagyon támogatóak voltak és most a legtöbbjük, saját elmondásuk szerint, le lett nyűgözve. Rendkívül pozitív, sokszor megható elismerésekben volt részem az elmúlt hetekben.

Most, hogy elkészült a lemez, nyilván nagyon friss még az élmény, de akad esetleg valami, amit most már másképp csinálnál?

Nem tudok lemezként tekinteni erre a műre. Sem a struktúrája, sem a története, sem a részvevők odaadása véget. Ez egy rockopera, melyet nem is igazán lehet lemezként hallgatni, bár vannak kiemelkedő tételek, melyek lehet önállóan is elkezdenek keringeni. Mivel ez volt az első rockoperám és egykézben tartottam a projekt megvalósítását, leginkább tanultam belőle. Sikerült végül úgy kihozni, minden résztvevőnek köszönhetően, hogy azt mondhassam, nincs mit változtatnék vagy másképp csinálnék. De egy biztos, kamatoztatom majd a szerzett tapasztalatokat, bármilyen zenei projektbe is kezdek majd a jövőben.