LIBERNYÁKULUM

Ez lenne az új magyar jövő? 2026. ápr. 11.

Ami a „rendszerbontó nagykoncerten” történt, az nem művészet volt. Nem szabadság. Nem lázadás. Hanem valami egészen más: az ízléstelenség, a közönségesség és a morális leépülés nyílt színpadi demonstrációja.

Az egyik fellépő, Eckü produkciója során a nadrágjából elővéve nemi szervét obszcén módon mutogatta magát a közönségnek. Ez a gesztus minden jóérzésű embert sért. És mindezt egy politikai felhangokkal átszőtt rendezvényen, ahol állítólag egy „jobb jövő” vízióját próbálták felmutatni.

Ez lenne az ajánlat? Ez lenne az alternatíva?

A színpadon látott jelenet nem önmagában áll. Egy hangulat része. Egy olyan közegé, ahol a gyűlölet, a gúny, a rombolás és az agresszió egyre inkább elfogadottá válik. Ahol a másként gondolkodókat nem vitára hívják, hanem kigúnyolják, megalázzák. Ahol a kulturális teljesítmény helyét átveszi a botránykeltés.

A tegnapi koncert remélem sokak számára kijózanító élmény volt. Megmutatta, hogy milyen irányba tart az a közeg, amely ma politikai alternatívaként próbálja eladni magát. Nem építeni akar, hanem rombolni. Nem felemelni, hanem lehúzni. Nem értéket teremteni, hanem mindent relativizálni.

És közben milliókat sértegetnek. Azokat, akik ragaszkodnak bizonyos alapértékekhez. Akik hisznek abban, hogy a közéletnek van szintje. Hogy a szabadság nem egyenlő a trágársággal. Hogy a kultúra nem ott kezdődik, ahol a gátlástalanság véget ér.

Lehet ezt mentegetni. Lehet relativizálni. De a tények makacs dolgok. Ami a színpadon történt, az nem fér bele semmilyen józan értelmezési keretbe.

Ez nem kultúra.

Ez egyszerű alpáriság.

És ha ez az a Tiszás „szellemi elit”, amely jövőt kínál az országnak, akkor érdemes nagyon komolyan elgondolkodni azon, milyen jövőről is beszélünk valójában.

Holnap választ az Anyaország, hát mindenki döntse el milyen jövőt kíván magának és a gyerekeinek.