CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Ez már nem csak járvány, ez figyelmeztetés 2025. máj. 7.

Ismét baj van. Alig ocsúdtunk fel a száj- és körömfájás emlékéből, máris új csapás sújtja a vidéket: az afrikai sertéspestis elérte a Lévai járást. A hír nem csak egy újabb adat a járványügyi térképen. A baj már megint itt van a közvetlen környezetünkben, a szomszédban, a rokonaink udvarában, a barátaink megélhetését veszélyeztetve.

A vírus emberre nem veszélyes. Ezt minden hír első sora nagyon helyesen gyorsan hozzáteszi. De ez csak félmondat, és féligazság. Mert a valódi kockázat nem biológiai, hanem társadalmi és gazdasági. 

A fertőzött állatokat el kell pusztítani, a gazdák pedig egyetlen pillanat alatt veszíthetik el, amit évtizedek alatt felépítettek: egy működő gazdaságot, az önellátás lehetőségét, a családi biztonságot.

Ez több mint járvány, ez vészjelzés. Vészjelzés a közöny, a tétlenség, a megelőző intézkedések hiánya miatt. A kérdés ott lebeg a levegőben, kimondatlanul, mégis nyomasztóan: hol volt a felkészülés? Ki tájékoztatta a gazdákat időben? Hol volt a prevenció, a valós segítség, amikor még meg lehetett volna előzni a bajt?

Sokan talán legyintenek. „Csak a sertésekről van szó.” De aki így gondolja, nem érti a lényeget. A sertéspestis nem csak az állatokat dönti le lábukról, magával rántja a falusi gazdaságokat, a becsületes munkán alapuló vidéki életformát, és ezzel együtt egy egész értékrendet.

Egyre gyakrabban tűnik úgy, hogy nem egyszeri csapásokkal állunk szemben, hanem egy lassan őrlő, folyamatosan pusztító folyamattal.  Elöregedő gazdatársadalom, egyre nehezebb megélhetés, elvándorló fiatalok, és most a termelés ellehetetlenülése.

Ez már nem csupán állategészségügyi kérdés, ez a vidék jövőjének sorsa. Ha nem értjük meg időben, hogy mit veszítünk, akkor már csak a romokat nézhetjük.

Imádkozhatunk a szakemberekért, és bízhatunk abban, hogy most még sikerül megállítani a bajt.