CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Falun élnek a bunkók? 2025. júl. 10.

Érdekes adatok láttak napvilágot mind Magyarországon, mind Szlovákiában az elmúlt időszakban a pártokkal, illetve inkább azok választóival kapcsolatban.

A mért adatok lényege, hogy mindkét országban a liberális szavazók túlnyomó többségben vannak a fővárosokban, illetve a kerületi/vármegyei székhelyeken, tehát a nagyvárosokban.

Mindegyik hír valahol azt sugallta, hogy a vidéki szavazó a maradi, a csökött, az ódivatú, sőt, a buta.

Még egyszerűbben: 

falun maradtak a hülyék meg a bunkók, bezzeg a városokban élnek a modern felvilágosult és okos választók.

Oké helyben vagyunk, akkor most szedjük szét ezt az állítást.

A nulladik pontban nézzük meg, hogy kik, milyen sajtóorgánumok sugallják ezt a „tényt”: mindkét országban a F.O.S. jeles képviselői. Itt akkor talán be is lehetne fejezni a cikket, nem kell sem első, sem második pont az érvelésre, hiszen tudjuk honnan fúj a szél, de azért tegyünk egy próbát.

A falusi nép lehülyézése nem újkeletű, hiszen az újságírók általában városiak, akik időnként „leutaznak” vidékre és rácsodálkoznak az egyszerű életre, ebből számukra adódik, hogy ami egyszerű, az csak hülye lehet.

Nos, nem ez a gond, a gond az, hogy irdatlan nagyot tévednek, mert a falusi ember sokkal életrevalóbb, bár az utóbbi évtizedben az online tér átveszi a szerepet falun is a játszótér, a focipálya, a kertek alja, a folyópart helyett és már alig látni sportoló, mozgó gyerekeket, mert mindenki a mobiljába bújik otthon és azon keresztül csoportosul…

Azok, akik azt állítják, hogy falun a buták maradtak el kellene gondolkodniuk azon, hogy egy hosszabb áramkimaradás esetén ki tudna tovább „állva maradni”, a városba zárt lakos, vagy a falun ezer alternatív lehetőséggel bíró vidéki.

Persze kérdezhetnénk, hogy hogyan függ össze egy krízishelyzethez való viszonyulás a politikai értékrenddel, nos a válasz végtelenül egyszerű: a jobboldali, nemzeti érzelmű, hagyományos értékrendekben hívő és azt alkalmazó falusi ember sokkal közelebb van az egyetemes emberi értékekhez valamint a természethez, mint a városban élő, a városi infrastruktúra-hálózattól ezer szállal kényszerűen kötődő „haladár polgár”, ezért is választja értelemszerűen az olyan pártokat a falusi választó, amely a helyi életkörülményeinek javítását és fejlesztését tűzi a programjára.

Attól még nem bunkó a falusi, hogy nem a Pride-ot, a migránsok befogadását, a genderelméletet támogatja. 

Attól még nem hülye a vidéki, ha a hagyományos családmodellt és annak támogatását üdvözli, és helyi tapasztalataiból kiindulva nem akar az utcájába, a helyi iskolába olyan etnikumot beengedni, akik, soha de soha nem fognak képesek beilleszkedni és az alapvető társadalmi normák szerint élni.

Szinte mindenki tud olyan példát hozni a közvetlen környezetéből, amikor a faluról a nagyvárosba elköltöző fiatalt, hogy (de)formálja a nagyvárosi lét, hogyan tagadja meg a nagyszülei életét, és tartja azt avíttnak, sőt nevetségesnek, mert őt bizony a város megtanította az „igazi és szabad” életre.

Aha, meg. Aztán amikor majd „jódolgában” eladja a kihalt szülői házat, később jön rá, hogy mégiscsak jó volt falun, ahol a reggeli ködöt felszárító napsugarak fényében megvillanó gabonatábla ringó szőkesége úgy hat az ember lelkére, mint ahogy száz fizetett városi pszichológus panelmondatai sem hatnak az elkorcsosult városi személyiségére. 

Ó nem, nem a falun vannak a bunkók, ott a jólelkek és az erős emberek vannak, akik a nemzet gerincét adják.