ZSÍR

Faszerelem 2024. jún. 21.

Együtt nőttek fel a falu közepén csordogáló patak partján. Már nem tudni, ki született előbb, és hogyan, de erős a gyanú, hogy az akác jóval idősebb volt, hiszen errefelé az akácok gyakran nőttek ki a földből kéretlenül is, hiszen, - ahogy manapság rájöttek erre az EU-ban, - az akác valójában egy invazív, agresszívan terjeszkedő faj…

Szóval az „öreg akác” volt az idősebb, amelynél bizonyára számtalanszor állt meg az a bizonyos cigány és úgy muzsikált, hogy sírjon az a szép leány, s a könnyes vallomást ne hallja senki más…

Az akácfa törzsén már látszódnak a megélt évek nyomai, kissé viharvert volt, száraz ágak csúfították az összképet, miközben az élénkzöld lombkoronája az élni akarásról tanúskodik, és éppen ettől sugározza azt az összképet, amely miatt, egy ilyen korban az öreg fák tiszteletet parancsolnak.

Az eperfa úgy nőtt ki az akác mellett, hogy közvetlen közelről érezhette minden évben az akác bódító illatát. Talán ez ösztökélte őt arra, hogy minél közelebb kerüljön a bölcs akáchoz és fiatal törzsének ágaival minden évben egyre erősebben fonta körbe az akácfa törzsét.

A két fa így növekedett együtt észrevétlenül a patak partján, a zajos gyereksereg májusban az akác virágát tépte és ette az egyik fáról, aztán júniusban az epret rázta a friss pázsitra a másikról, hogy a mézédes és vérvörös gyümölccsel oltsa soha nem múló éhségét az édes élet iránt.

Szerelmesek bújtak meg hajnalok előtt a két szerelmes fa lombjai alatt, hogy csókot lophassanak egymástól szenvedélyesen szeretve a szerelmet és abban egymást.

Télen, a patak partján szánkózó gyerekseregre szórták ágaikról a friss havat és csendben várták a tavaszt, hogy újra eggyé válva nyíljanak a fiúnak és a lánynak, a szerelemnek és az elmúlásnak.

Egy koraőszi napon okos embereknek látszó barbárok jelentek meg terepjáróikkal a fák körül, papírokra írt határozatokat mutogattak egymásnak, és okosan eldöntötték, hogy a fák veszélyt okoznak a „környezetre”, mert túlságosan öregek már és ha esetleg egy vihar kidönti a fákat, azok kárt okozhatnak azzal, hogy kidőltek…ezért úgy döntöttek okosan, hogy ki kell vágni a két, összegabalyodott fát.

Ki is tűzték a likvidálás időpontját és megbízták a helyi céget, hogy végezze el szakszerűen a munkát.

A cégnél dolgozó János üveges tekintettel nézett maga elé, amikor megkapta az aznapi feladatot. 

Azt a két öreg és veszélyes fát kell kivágnia és feldarabolnia, mert az okos mérnökök és hivatalnokok így döntöttek.

János szótlanul kiment a patak partjára a bazierős és profi láncfűrészével, letette azt az őszi, még mindig frissen zöldellő pázsitra és rágyújtott egy olcsó cigire.

Nagyokat szívott a kapadohányból, a füstöt maga elé fújta és a füstben látta saját magát, ahogy gyermekként tépi az akácvirágot, szedi az epret, ahogy szánkózik a fa alatt a többiekkel és másznak a csupasz gallyakra, hogy a friss havat a fáról a lányok nyakába rázzák. Látta magát, ahogy a hajnal hasadása előtt csókot lop a lánytól a két fa lombjainak rejtekében és szenvedélyesen szeretik mindketten a szerelmet, és abban egymást.

János, miután elszívta a cigijét, fogta a fűrészt és visszaballagott a telepre, kopogás nélkül bement a főnök irodájába, a lakkozott asztalára tette az olajos láncfűrészt és halkan csak ennyit mondott: az a két fa marad.

Jánost ismerték a cégnél, tudták, hogy vannak dolgok, amikkel nem viccel. Tudták, hogy ha valakit kiküldenek helyette kivágni azt a két fát, akkor a filmbéli texasi láncfűrészes kutyaf@sza lesz ahhoz a mészárláshoz képest, amit ő képes lesz lerendezni, vállalva az életfogytiglani börtönt is a tömeges gyilkosságért.

Ezért nem küldtek ki senkit János helyett és a két fa maradt.

János időnként leül a kisunokájával a két fa alá, májusban akácfavirágot, júniusban meg epret szed a kislánynak, mikor, melyik fa ontja bőséggel a termését. Télen, - ha nagy ritkán leesik egy kis hó, - akkor siet a pici lánnyal szánkózni a patakpartra és megrázza az alsó gallyakat, hogy hópihék hulljanak a pici piros arcocskára.

Tudja János, hogy annak a két fának még fontos dolga lesz a jövőben, mert a kislányból nagylány lesz és szüksége lesz egy helyre, ahol csókot lehet majd lopni, bár nem biztos, hogy ő ezt már megéri, mert az olcsó cigi kátránya kegyetlenül rátelepedett a tüdejére…

Az életünk mulandó, talán a szerelemeink is, de a bennünket körülölelő fák adta érzéseket magunkkal visszük egy életen át, ezért ne vágjunk ki minden fát az életünk során…