LIBERNYÁKULUM

Fehérgyűlölő oktatási minisztert neveztek ki Franciaországban 2022. jún. 1.

Macron köztársasági elnök behódolt a szélsőbaloldalnak.

Egy hónap múlva parlamenti választások lesznek, és a köztársasági elnöknek vonalkódos lett a gatyája. A progresszív-liberális ideológiai terrornak már a legfelsőbb szinteken sem tudnak ellenállni. A szélsőséges baloldalt tartják a legnagyobb veszélynek, ezért a kampányhajrában a megfelelési kényszer vezeti Macront. Egy hónapig szocialista miniszterelnököt nevezett ki, az oktatási minisztériumot pedig egy szenegáli-francia szélsőbaloldali politikus kezébe adta. Pap Ndiaye korábban nyílt gyűlölettel beszélt a "fehér heteroszexuális férfiak" társadalmáról.

A nemrégiben leváltott oktatásért felelős miniszter konfliktusa Macronnal akkor kezdődött, amikor Samuel Paty 2020 októberében, a lefejezett történelemtanár brutális meggyilkolása után egyértelműen állást foglalt a radikális iszlám francia közoktatási intézményekből történő kiszorítása és a hagyományosan komoly értéknek számító véleményszabadság mellett. Paty „bűne" az volt ugyanis, hogy szólásszabadság óráján Mohamed-karikatúrákat mutatott diákjainak, akit ezért egy radikális muszlim migráns a nyílt utcán, nappal, kegyetlen brutalitással lefejezett. De Jean-Michel Blanquer volt az is, akinek volt bátorsága azt mondani a muszlim kendő iskolai viseléséről szóló vita során, hogy annak „semmi helye nincs a francia társadalomban".

Mondj igazat, betörik a fejedet. Szólásszabadság? Ach, dehogyis, azt a multikulti nevében nem engedhetik meg. Macron, Merkel, Ursula, mint a három majom. Nem lát, nem hall, nem beszél. Pedig még a vak is látja, hogy a migrációból eredő bűnözést nem tudják megállítani. Franciaország lassan odáig süllyed, hogy saját országában idegen lesz.

A szélsőbalos Pap Ndiaye új oktatásügyi miniszter franciaországi és az amerikai feketék helyzetének összahasonlításával foglalkozott, és erre építette fel karrierjét. Arra a következtetésre jutott, hogy az országnak nagyon gyorsan fel kell nyitnia a szemét a strukturális rasszizmusával szemben.  

Pap Ndiaye 2018-ban elítélte a francia társadalmi modellt, úgy fogalmazott a „fehér heteroszexuális férfiak soviniszta univerzalizmus", 2020-ban a Le Monde-ban írt cikkében pedig arról értekezik, hogy „franciának lenni még mindig azt jelenti, hogy fehér vagy, viszont ha nem vagy fehér, akkor máshonnan jöttél". Majd bírálja a franciákat azért, hogy nehezükre esik függetleníteni magukat a bőrszíntől, ha arról van szó, hogy valaki francia vagy nem francia.

Persze hiszen a törzsgyökeres franciák mind koromfeketék. Megállapítani a másik bőrszínét ma már rasszizmus, de, csak akkor, ha az nem fehér.

A múltat végképp eltörölni, hát hol is máshol lehetne ezt kezdeni, mint az iskolaipadokban. Jó kezekben lesz az  oktatás. Bravó. 

Itt tart ma Franciaország, ne csodálkozzunk, hogy egyre több őshonos keresi fel a biztonságos Magyarországot.

(Forrás: Origo.hu alapján, nyitókép: AFP/Emanuel Dunand)