
MAGYAR KÁRTYA
Feléled a magyarellenesség Szlovákiában?
2025. márc. 5.
Szlovákiában a kifejezetten magyarellenes hangnem barátivá szelídült az elmúlt évtizedben. Azonban a közelmúltban történtek miatt félő, hogy a újra visszatérnek a 90-es évek, és a Kárpát-medence legmegfélemlített közössége leszünk.
Milyen kacskaringós út vezetett a magyarellenes késes támadásig? Béke van, jók a magyar-szlovák kapcsolatok, de, és itt álljunk meg egy szóra, hogy nekünk igenis vannak dolgaink, amelyekről nem hallgathatunk, nagyon nem.
Emlékezzünk vissza, hogy pár hónapja a kulturális minisztérium hogyan nosztalgiázott, és felidézte az 1995-ben elfogadott nyelvtörvényt, amely megtiltotta a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát, megnehezítve ezzel az oktatást és ügyintézést a magyarlakta területeken.
Egyesek a kormányban újból elvetemültek, bírságokat és szankciókat is kiterjesztenék, ha magyarul mernénk beszélni a közterületen.
Vegyük csak a XXI. századot. A 2000-es években is mérgezték a kapcsolatokat. A szélsőjobboldali, magyarellenes kirohanásairól ismert Ján Slota 2006-os kormányba kerülésével újabb bizonytalan időszak következett. Ebben az időszakban olyan incidensek történtek, mint:
2006-ban Malina Hedviget szlovák fiatalok azért bántalmaztak a nyílt utcán, mert anyanyelvén beszélt.
2007-ben megerősítették a Beneš-dekrétumokat.
2008-ban a DAC Dunaszerdahely–Slovan labdarúgó mérkőzésen a szlovák rohamrendőrök minden figyelmeztetés nélkül rontottak a magyar drukkerekre. 2009-ben ismét megszigorították a nyelvtörvényt.
2009-ben biztonsági okokra hivatkozva kitiltották Szlovákiából Sólyom László köztársasági elnököt.
2010-ben kifejezetten a magyarokat célozva törvényben tiltották meg a kettős állampolgárságot.
Fordulópont volt a 2010-es év, amikor ismét megválasztották Orbán Viktort, aki komoly stratégiai és gazdasági partnerség kiépítésére törekedett Robert Ficóval, ami a felvidéki magyarság helyzetére is pozitív hatással volt.
„A Duna nem elválasztja, hanem összeköti a magyar és a szlovák nemzetet“ jelmondat alatt lassan elhagyták a magyarellenes retorikát a politikai pártok, nem volt divat bennünket bántani.
Bármennyit is javult a helyzet, azért a kapcsolatok még messze vannak a tökéletestől. – Szlovák oldalon megoldásra vár még a Beneš-dekrétumok ügye, a kettős állampolgárságot tiltó törvény, és így tovább.
Mindemellett egy démoni sugallatra valami újból elkezdődött.
Tavaly év végén napvilágot látott a szlovák kulturális tárca által tervezett nyelvtörvény-módosítás normaszövege. Az eredeti tervezet egy elvadult ötlethalmaz volt, ami jelentős hátrányokkal járt volna.
Közben az ellenzéki oldalon, a kormányellenes tüntetéseken „magyar disznó” transzparenssel tüntetgetnek a progresszívek, miközben a nagy elfogadásról papolnak.
És jött a pénteki döbbenetes eset, amikor megkéseltek egy fiatal srácot, akinek minden bűne annyi volt, hogy magyarul mert beszélni barátaival.
Normális helyen a politikai változásokat a társadalmi hozzáállás is követi. De az események azt bizonyítják, hogy nem vagyunk normális helyen.
Engem, mint egy nemzetét féltő fiatalt nem érdekel, hogy egyre ritkábban tapasztalható az országban a magyarellenes hangulat, ameddig konkrét incidensekben is tetten érhető a magyarellenesség, addig nem hallgathatunk, és addig nem bagatellizálhatjuk a történteket, nem játszhatjuk el, hogy egy egyedi, elszigetelt esetről van szó.
Közös feladatunk megtalálni a közös hangot, az elfogadást, a megértést, hogy a magyar ne legyen veszélyben szülőföldjén. Egymásra vagyunk utalva, ha tetszik, ha nem, és a késelés, ahogy az agresszió minden formája elfogadhatatlan.
Persze a közös rendezetlen ügyekben szükséges, hogy mindkét fél elkötelezett legyen a problémák orvoslásában.
És most rajtunk a sor. Nekünk kell az asztalra csapni, hogy ilyen radikális esetek soha többé ne forduljanak elő, nem szabad hallgatnunk, nagyon nem.
Tegnap egy szerencsétlen 20 éves srác, ma lehet én, és holnap lehet te leszel az újabb áldozat, mert egy sovinisztának nem tetszett a hanglejtésed.
Nem fogunk hallgatni, mert nem hallgathatunk!

Mácsadi István
