MAGYAR KÁRTYA

Felháborító és vérlázító, amit Ivan Korčok megengedett magának! 2025. ápr. 30.

Az, hogy valaki „provokációnak” nevezi azt, hogy a magyar köztelevízió a magyar himnusz alatt néhány másodpercre bevágja a pozsonyi parlament képét és a szlovák zászlót, nemcsak aránytalan túlreagálás, hanem mélyen sértő minden jóérzésű magyar ember számára. 

Ez már a pofátlanság netovábbja! Valaki szólhatna neki, hogy Pozsony, amit régen Pressburgként vagy Pozsonyként ismert a világ, évszázadokon keresztül a Magyar Királyság része volt, sőt, koronázóváros és főváros is volt, ahol magyar királyokat koronáztak meg! Talán ezt is töröljük a történelemből, csak mert valakinek kényelmetlen?

Történelmi tény, hogy ez volt a koronázóváros, az országgyűlések helyszíne, valamint hosszú időn keresztül a Magyar Királyság fővárosa, amikor az ország nagy része török megszállás alatt állt. 

Szlovákia és Magyarország történelme szorosan összefonódik, de nem úgy tűnik, hogy ezt Korčok és a hozzá hasonlók megértették volna. Ehelyett inkább előkapják a jól bejáratott magyarellenes retorikát, amint lehet, mintha ez lenne az egyetlen módja a politikai érvényesülésnek.

És kik teszik ezt? Azok, akik magukat liberálisnak és progresszívnek állítják be, miközben a legolcsóbb nacionalista húrokat pengetik. Hát ennyit ér a "haladó gondolkodás", ha éppen magyarokról van szó?

Ez a város magyar múltját tagadni vagy „provokációnak” nevezni annak felemlegetését történelemhamisítás. Ugyanakkor ez sokkal többről is szól. Ez egy újabb példája annak, hogyan próbálják a térség liberálisnak és progresszívnek beállított politikusai a magyar kártyát kijátszani, amikor belpolitikai tőkét akarnak kovácsolni. 

Képmutató módon hirdetik az elfogadást, az együttműködést, az európai értékeket – de valahogy ezek mindig megbicsaklanak, amikor magyarokról van szó. Akkor hirtelen jöhet a nacionalizmus, a vádaskodás, a „magyar veszély”, mintha a 19. századi politikai szólamokat porolták volna le.

És hogy mi váltotta ki ezt az egész kirohanást? Néhány másodpercnyi kép a magyar köztelevízió adásában.

Nem fenyegetés, nem propaganda, nem történelmi revízió, hanem pusztán emlékeztetés arra, hogy Pozsony múltja közös.

Mert történelmet nem lehet letörölni egy politikai beszéddel, és nem lehet kisajátítani azt, ami egykor közös volt.

A baj az, hogy ezek a kijelentések nem elszigetelt esetek. Ez a hozzáállás mutatja meg, milyen törékeny valójában az együttélés, ha a másik oldalon nem hajlandók elismerni a közös múlt valóságát. Ehelyett jön a vádaskodás, a magyarellenesség, és a mesterséges feszültségkeltés, miközben a Kárpát-medencében évszázadok óta élnek együtt magyarok, szlovákok, németek és más népek. Ilyen alapokon hogyan lehetne jövőt építeni? 

Nem a magyar tévé, nem a magyar nép az, aki provokál. Az igazi provokáció az, amikor valaki elvitatja mások történelmi kötődését, identitását, jogát az emlékezéshez. Az ilyen hozzáállás csak szítja a gyűlöletet és táplálja a bizalmatlanságot, mindazt, aminek már rég a múltban kellene lennie.

Ha valaki valóban békét és együttélést szeretne, akkor nem a magyar zászló vagy a magyar himnusz alatt vetített történelmi képektől kellene rettegnie, hanem a saját intoleranciájától.