7832

Felvidék fejben dől el 2024. jún. 6.

Kezdjük 1989-vel.

Beindul a nagy csehszlovák forradalmi hevület. Francokat. Semmi nem indul be.

Jakes meg Husák meg VasilBilak be vannak szarva Gorbacsovtól. 

Csehszlovákia az utolsó szocialista bástyák egyike, ahol megmozdul valami.

Magyarországon már az ellenzéki kerekasztal körül pezseg a közélet, Pozsonyban még újrafestik a csinzsákokon😊 a jelszavat: örök időre a Szovjetunióval és soha másképp!

Imádom, mikor a „soha” szót használja bárki. Az élet, maga a változás, sőt a változás maga az élet.

Olyan, hogy soha, olyan nincs. Alibizmus.

Szóval 1989-et írunk és a szlovákiai magyar értelmiségi a budapesti támogatásoknak köszönhetően, mozgolódik. Duray Miklós hazajön az USA-ból és elkezdi használni ezt a kifejezést: Felvidék.

Elhinti a fejekben, hogy nem Dél-Szlovákia, hanem Felvidék.

1990-ben az Együttélés PM berobban a politikába és Duray nemzetpolitikája diktálja a folyamatokat, amely 1993 január 8-án csúcsosodna ki Komáromban, ha csúfos árulás nem gátolná meg a nehezen felépített stratégiát. 

A felvidéki magyarság egy fontos mérföldkő előtt megáll és leül az árok szélére, ahol azóta is Godotra várva bárgyún néz az égre.

A következő években Felvidék megmutatja azért az erejét, civil ellenállás a bősi víziszörny ellen, a kétnyelvű bizonyítványok megmaradásáért, településneveink visszafoglalásáért. Fokozatosan épül a felvidék-tudat az emberek fejében.

A Fidesz első igazán nagy gyűlésén Duray a Kossuth téren kiáltja világgá egy transzparenst idézve: Viktor, Felvidék veled van!

Aztán jön 1998, ahol az egyesült MKP-ban Duray szinte minden pozíciót átad Bugáréknak, akik ügyesen zsarolják azokat ki belőle, azzal, hogy ha nem kapnak meg mindent, akkor nincs egység.

Lett „egység”, ami az Együttélés politikájának a kiherélését jelentette.

Bugár, életében nem mondta ki azt, hogy Felvidék.

Bugárék elkezdték a fejekben átalakítani a közgondolkodást: spolupráca! – ez lett az új jelszó.

Ezt vitték tovább a Most-Hídban a 2000-es években.

Szédítették a fejeket a megegyezés mézesmadzagjával, ami valójában elvtelen megalkuvás volt a pénzért, amelyet ők tettek zsebre, számlákra, vállalkozásaikba.

Aztán amikor kifulladt a projekt, akkor már csak az volt a feladat, hogy a Felvidék-érzést a végletekig gyengítsék a Soros pénzén tengődő Hidasok meg a ribizliboros Simon.

Amikor rákanyarodtunk 2023-ra újracsak egyesülve azokkal, akik kiváltak az MKP-ból és a sokszínűség jelszava alatt összekevertük a színeket, akkor egy dögszürke massza lett az egészből, ahol hiába van piros, fehér és zöld a logón, plakátokon, valahogy a lényeg, a lélek, nincs benne ebben az egészben.

A fejekből mindeközben eltűnt a Felvidék.

Hankiss Elemérnek volt anno műsora a pesti tévében „Találjuk ki Magyarországot” címmel. Nagyon jókat mondott a nagy gondolkodó, egy volt vele a baj, ugyanis Magyarországot nem kellett kitalálni, mert volt, van és lesz. Magyarország jövőjét kellett kitalálni, és ezt 2010 óta az Orbán-kormány teszi gőzerővel, és ebben a koncepcióban ott van Felvidék is, miközben itthon már egyre kevesebbek fejében van ott.

Most 2024 van, mögöttünk van két bukott választás, tavaly óta és az idén, és előttünk van egy EP-választás, amelyen megintcsak sok múlik. 

Felvidék ott lesz-e Brüsszelben, ez itt a kérdés. 

Ha ott lesz, akkor arra Berényi József a garancia, és akkor újra lehetne építeni a Felvidék-tudatot is a Felvidéken.

Amennyiben nem lesz Berényi képviselő, akkor a párt bedől.

A romokból újraépíteni a Felvidéket, Duray szintű politikust kíván majd.

Van-e ilyen kaliberű emberünk a Felvidéken?!