RIA-RIA

FELVIDÉK, MADE IN HUNGARIA! – Fáj a történelmi igazság, ismét a magyarokon hisztériázik a román és a szlovák sajtó 2026. okt. 7.

Rögzítsük a legfontosabb tényt mindjárt az elején: a magyar labdarúgó-válogatott férfias küzdelemben, Csinger Márk 85. percben szerzett találatával 2-1-re legyőzte Ukrajnát az ősi magyar városban, Nagyszombatban. A szlovák és a román sajtó ismét a magyar öntudattól és a történelmi valóságtól retteg.

Úgy tűnik, a román és a szlovák firkászok a magyar sikereket látva azonnal kottát cserélnek, és kéz a kézben kezdik el fújni a jól ismert magyarellenes nótát. Történt ugyanis, hogy a nagyszombati Nemzetek Ligája-mérkőzésen – ahol papíron Ukrajna volt a hazai csapat – a magyar tábor egy roppant egyszerű, ám annál kifejezőbb üzenetet feszített ki a vendégszektorban: „Felvidék, Made in Hungaria”.

Két molinó, néhány szó, ésegyeseknél máris kiverte a biztosítékot a nemzeti büszkeség.

A román Gazeta Sporturilor azonnal „szurkolói incidensről” kezdett el cikkezni, mintha legalábbis a stadiont gyújtották volna fel a mieink, majd sietve elmagyarázták olvasóiknak, hogy a Felvidék bizony egy „történelmi magyar elnevezés”. Milyen meglepő, hogy Bukarestig hallatszik a fogcsikorgatás, ha a magyar történelem ezeréves tényei kerülnek terítékre.

Természetesen a szlovákok sem maradhattak le a panaszkodásban. Az itteni Hetrik nevű lap egyenesen „provokatívnak” bélyegezte a feliratot, amely szerintük komoly felháborodást váltott ki a közvéleményben. De álljunk csak meg egy szóra! Mi provokatív azon, ha a magyar szurkoló egy ezeréves magyar városban, egy ezeréves magyar elnevezést emel a magasba? A valóság kimondása provokáció lenne?

A szlovák lapoknak azonban volt képük egy egészen elképesztő és bicskanyitogató magyarázattal is előállni: szerintük a helyszínen lézengő szlovák nézők (akiknek a csapata egyébként pályára sem lépett) emiatt a molinó miatt fütyülték ki a magyar himnuszt. Értjük, ugye? A magyar himnusz gyalázása, a legaljasabb tiszteletlenség az ő olvasatukban csupán „reakció” egy történelmi tényt rögzítő drapériára. Ez a kettős mérce, a pofátlanság netovábbja, amit megszokhattunk már a Kárpát-medencében, ha rólunk van szó.

A pozsonyi magyar nagykövetség a mérkőzés előtt ugyan a megszokott diplomáciai óvatossággal arra kérte a szurkolókat, hogy kerüljék a "politikai és provokatív" üzeneteket, de a magyar tábort nem lehet holmi langyos közleményekkel megnevelni. Ők pontosan tudják: a magyarságunk felvállalása sosem lehet provokáció.

Most persze a románok és a szlovákok is abban reménykednek, hogy az UEFA majd jól megbüntet minket. A fegyelmi eljárás lebegtetése az egyetlen fegyverük. Nem lennénk meglepve, ha a futballbürokraták nyonban ismét mások hisztijének adnának igazat, hiszen az európai szövetség már számtalanszor bizonyította, hogy a magyar nemzeti szimbólumok és a történelmi emlékezet üldözésében mindig élen jár. Hivatalos vizsgálat ugyan egyelőre nincs, de a feljelentgető gépezet már biztosan beindult.

A kiemelt biztonsági kockázatú, rendőri készültséggel kísért meccsen a magyar srácok mindenesetre megmutatták a pályán, hogy hol a helyünk. A válogatott ezzel a kőkemény győzelemmel hét pontra növelte a mérlegét a B2-csoportban, és magabiztosan áll a második helyen Észak-Írország mögött, míg az ukránokat négy ponttal a harmadik helyre taszítottuk.

Novemberben pedig megyünk tovább: vár ránk egy grúziai túra, majd az észak-írek elleni hazai sorsdöntő csata. A többiek pedig addig is nyugodtan tanulmányozhatják a történelemkönyveket – mert a molinóknak mindig igazuk van.

Felvidék, Made in Hungaria!