CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

„Fiatal Függetlenek”: az idegen ország pénze jó, de kiállni a kormánya mellett már büdös 2022. jan. 19.

Pár hete egy fiatal barátom, Mácsadi István egy kitűnő írást közölt portálunkon, s bár a célkeresztben a Zösszefogás platyfórm volt, fröccsen ott másfelé is a feketelevesből. Én most megpróbálok egyfelé löttyinteni, remélem, sikerül érthetően fogalmaznom.

Szóval megint majd megütött a guta, amikor valaki az orrom alá nyomta az egyetlen szlovenszkói maďar napilapot. De tényleg. Ugyanis ha nem látom, nem hiszem el: Orosz Örs már megint képes volt „nagyot” alkotni nyilatkozatával. A Nem leszünk párt, azaz az Összefogás Platform elnöke az Új Posztkommunista Szó azon kérdésére, hogy inkább az Orbán-kormány, vagy jelenlegi magyar ellenzék választási győzelme lenne-e kívánatos, azt válaszolta, hogy 

nem kívánnak beleszólni a magyarországi választási kampányba.

Hogy mivan? Kérdezhetjük ezt sokan, hiszen az évek óta Gombaszögre – egyébként teljesen megérdemelten – érkező „idegen országbeli”, fejlesztésekre szánt pénzek nem büdösek az MKP színeiben megyei képviselővé lett Orosznak. Csak az, ha támogatni kellene azt a kormányt, amelyik ezt adja. Ilyen és ehhez hasonló blődségeket már többször hallottunk Mózes Szabolcstól is. Na de mindjárt adja magát a kérdés, hogy ki a fene az a Mózes Szabolcs? Kérdezik a somorjaiak, annak ellenére, hogy már 11 éve ott lakik a városban. De ez egy más téma.

Viszont először kezdjük pozitív gondolatokkal, hívjuk segítségül a zen tant vagy a jing-jang szimbólumokat – már aki nem hisz Istenben, és büdös neki a kereszténység –, és írjunk le pár gondolatot Orosz Örs értékmentő munkájáról. Mert az elvitathatatlan tény, hogy 

amit ez a – Dunamocson máig MKP-s pártkönyvvel rendelkező fiatal független (ja, nem!) – srác véghezvitt a műemlékek megmentése terén, az megsüvegelendő, tiszteletreméltó és elismerendő. 

Ezt senki sem akarja elvenni tőle, sőt! Ez a fajta munkája szinte egyedülálló az egész Felvidéken. Igaz, nem ártana elolvasnia, hogy mi is a régészet lényege pontosan, és hogy a műemlékvédők miért nem engedik feltárni általában az egyes lelőhelyeket teljes egészében, így pl. a gombaszögi pálos kolostor területét sem. (Halkan megsúgom, azért Örs, mert a leletek a legbiztosabb helyen ott vannak, ahol több száz évig kibírták. Na, hol? A földben… Bár lehet érdemes lenne konferenciót szervezni arról, hogyan kivitelezhetőbb jobban egy műemlék megőrzése: összehányva, levizelve-e, vagy esetleg a földben hagyva, az utókornak megőrizve. ;) )

De tényleg. Mi tiszteljük a dunamocsi MKP oszlopos tagjának, a fiatal függetlennek eme tevékenységét, viszont nagyon károsnak tartjuk minden más tevékenységét, ami másra irányul. Jelen esetben pl. a politizálási kísérleteit…

Mondjuk, ugye, most már más a helyzet, mert Orosz úr a közös pártunk elnökségi tagja lett, sőt a grémiumé is. No, had halljam: van-e, ki a szervet nem ismeri? (a grémiumnak az alapszabály szerint egyedüli javaslattevő joga van, például az olyan fontos kérdésekben, mint egy adott kormánykoalícióba való be- és kilépés, s itt mindhárom párt azonos arányban képviselteti magát, bla., bla…).

Igenám, de ha már ezáltal engem és Kedves Olvasót is képviseli ez a fiatal független úr, akkor én mint választó (nyugalom, nem fogom én őt soha megválasztani semmilyen pozícióba) 

nem azt várom tőle, hogy vagdossa, irtsa a fákat, traktort, fűnyírót szereljen olajos monterkában, ásatáson bohóckodjon, vagy olyan szoboravatásoknál fotóztassa magát, melyekhez semmi köze, hanem azt, hogy TELJES IDEJÉT fordítsa arra, hogy képezze magát: a politikai kommunikáció, a felvidéki politikatörténet, a vitakészség, a szlovák nyelv, a képernyőn való megjelenés, a hitelesség (ja, ezt nem lehet), stb. terén, s ne a politika szempontjából egyébként pótcselekvésekkel foglalkozzon…

Lehet, emlékezik még a Kedves Olvasó, hogy 2020-ban Vesszen Trianon matricák jelentek meg Csallóköz-szerte. Akkor a felvidek.ma-n már felháborodtam azon, ahogy Orosz Örs akkor elhatárolódott ettől az akciótól, s azt sérelmezte, hogy az akció más nemzet ellen irányult.

Akkor már leírtam, hogy az akcióval nekem semmi bajom nem volt. De erre kapcsolódva azt a kérdést is fel kellett tennünk, hogy a művelet tényleg más nemzet ellen irányult-e, vagy sem. Mert hát egy matrica levehető. Rongálás a tábla letörése lett volna. S persze, mint mondtam, én is a rongálás ellen vagyok.

Leírtam, hogy én még nagyon sok ilyen élményt kívánok a szlovák barátainknak, és hogy 

az életben csakis ilyen miatt búslakodjanak, ne pedig azért, mert például marhavagonokban deportálják a szüleiket, rokonaikat. Kívánom, hogy sose verjék meg őket, vagy kislányukat azért, mert az anyanyelvén beszélt, s hogy sose tapossák vagy üssék agyon őket, mert a kedvenc csapatuknak szurkolnak.

S leírtam akkor is, s most is leírom: a megfelelési kényszerben szenvedőknek pedig pár perc elmélkedést javaslok. Mert hát nem az volt a matricán, hogy Vesszen Szlovákia, vagy Slováci do Tatier (Szlovákok a Tátrába). Hanem egy vitatható, igazságtalan döntés 100. évfordulóján emlékeztették a szlovákokat, hogy ne feledjék: igazságtalanul kapták meg a magyarok által lakott területeket.

És a meglátásom szerint is csak egy dologért érdemes élni ezen a világon a családon kívül: az igazságért. Az igazságot kell keresni az életben, és az igazságtalanság ellen harcolni. S hogy az 1000, 100 vagy 10 éve történt, teljesen mindegy. Trianon pedig igazságtalan, és a világhálón megszólalók közül sokan egyetértenek a felirattal. De ezzel nem a szlovákok vagy a kormány ellen foglalnak állást, még ha jelenleg ebben az esetben ez így is csapódik le, hanem maga a döntés ellen.

S hogy miért írom le ezt? Azért mert az Orbán-kormány melletti „nem kiállás” is ide vezethető vissza. Nem akarnak belefolyni egy idegen ország kampányába? Hogy mi a szar van? Má´ bocsánat. (Rósa Dénes után szabadon)

Az Orbán-kormány támogatása beleavatkozás egy „más ország” belügyeibe, de pl. amikor szélszőséges liberális, külfdöldről, a globális tőke által finanszírozott felvidéki magyar és szlovák lapok írnak – mit írnak, diktártoroznak – szinte naponta, és 

írnak a miniszterelnö urat gyalázó, hazugságokon, illetve féligazságokon alapuló cikkeket, melyekben diktatúraként állítják be az országot, az rendben van, azt mindenkinek tűrnie kell?

Fájt volna a kimondania fiatal (független, de hogy mitől az…) barátunknak, hogy a magyar nemzet egy és oszthatatlan, s úgy, ahogyan Budapest az egész nemzet fővárosa, úgy Orbán Viktor az egész nemzet miniszterelnöke? S hogy nemcsak ezért kötelességünk mellette kiállni, hanem azért is, amit mindig képviselt, nevezetesen, hogy 

a nemzet nemcsak a gúnyhatárokon belül élő 10 millió magyar, s ha ez így van, akkor az elcsatolt területeken élőket is ugyanolyan jogok illetik meg, mint azokat, akik 101 éve valamilyen nagyhatalmi döntés miatt a Duna déli oldalára kerültek.

Ráadásul mondok, illetve írok mást. Szerintem még akkor is ki kellene állnunk a jelenlegi magyar miniszterelnök mellett, ha ez a moslék, akarom mondani ellenzék bizonyíthatóan ugyanezt gondolná Istenről, hazáról, nemzetről, családról, de tudvalevő, hogy a Gyurcsány vezette oppozíció kimondottan meglovagolja a határon túli magyarok szavazatát ellenző tömegek haragját, ráadásul már a Jobbik is inkább felvidéki képviselőt küldene a magyar parlamentbe, a határontúliak szavazati jogával szemben…

Az, hogy magyarként kiállunk a határon túli közösségekért 10 éve felelősen politizáló Orbán Viktor mellett, az nem egy idegen ország politikájába való beleszólás, hanem a magyar nemzet érdekében, és egy nemzeti érdekeket védő kormány melletti kiállás, melyet a Szövetség szavazóinak többsége elvár.

S egy felvidéki magyar pártban ez kell, hogy legyen a minimum, amit kimondunk.

És amíg nem leszünk mi, párttársak őszinték egymáshoz, akkor hogyan higgyék el a választóink, hogy hozzájuk azok leszünk? Ezért született ez a cikk névvel, s azért, hogy végre történjen már egy kis önkritikus szembenézés mindhárom platform részéről – a választók érdekében.

Kedves Örs, tekintsd ezt ajándékul a Brüsszelben, Csáky Pálnál eltöltött közös napok emlékére, amikor még nem volt büdös sem az MKP, sem az MKP Platform. 

Méry János