VÖRÖS PROSZTÓ

Fico kopik, Uhrík jön, a Hlasnak harangoznak 2026. febr. 2.

A politikai matematika kegyetlen tudomány. Ha megnézzük a legfrissebb közvélemény-kutatási trendeket, akkor egy olyan tektonikus mozgást látunk a szlovákiai politikai térképen, ami alapjaiban rendezheti át a 2027-es választási esélyeket. 

A nyilvánosságra hozottt közvélemény-kutatások alapján világos: a kormánykoalíció motorja köhög, a Hlas a túlélésért küzd, a radikálisok pedig jönnek fel, mint a talajvíz. 

A leglátványosabb jelenség a szétnyíló olló effektusa a Smer és a Progresszív Szlovákia (PS) között. A helyzet nem azért alakult így, mert Michal Šimečka hirtelen politikai géniusszá vált volna, aki tömegeket hódít meg karizmatikus szónoklatokkal. Nem. A PS támogatottsága valójában most már csak minimálisan mozog felfelé. A változást inkább a Smer oldalán kell keresni.

Robert Fico pártja a saját csapdájába esett. A választási kampányban ígért olcsó kenyér és béke helyett a választóik a konszolidációval, dráguló élelmiszerekkel és a be nem váltott bosszúígéretekkel szembesülnek. 

 Fico hiába próbálja a régi lemezt újra játszani – Soros, Brüsszel, civil szervezetek –, ez a dal már nem táncoltatható. A kemény magot még tűzben tartja, de a perifériát már nem tudja megszólítani. Ha a hűtő üres, a szuverenitás nem fogja érdekelni a Józsi bácsit. 

A legdrámaiabb történet azonban nem a Smeré, hanem a Hlasé. Matúš Šutaj Eštok pártja a politikai identitásválság iskolapéldája. 

Pellegrini köztársasági elnökké választásával a párt elvesztette az arcát, a mosolygós szociáldemokrácia imázst, amiért a mérsékelt baloldaliak rájuk voksoltak.

A Hlas mostanra egy "Smer light" lett, de az eredeti mindig jobb a másolatnál. A keményvonalas kommunikációval (lásd: Šutaj Eštok próbálkozásai, hogy keményebbnek tűnjön Ficonál) csak elriasztották a saját, békésebb politikára vágyó bázisukat, akik most vagy otthon maradnak, vagy visszaszivárognak a Smerhez, vagy esetleg a PS felé kacsintgatnak.

A Hlasnak nem lesz jövője önálló entitásként. Úgy járnak, mint anno a Most-Híd, a koalíciós felelősségvállalás alatt elfogynak, mint karácsony előtt a boltokban a mandarin.

És itt jön a feketeleves. A csalódott kormánypárti szavazók nem a liberális oldalra vándorolnak át tömegesen. A dühös ember nem lesz hirtelen progresszív. A dühös ember radikális lesz. 

A Republika történelmi csúcson van, és harmadik erővé lépett elő. Miért? Mert ők azok, akik kormányzati felelősség nélkül kiabálhatják, hogy minden rossz, és ők azok, akik most a tiszta nemzeti erőt képviselik a megalkuvó Smerrel szemben. Uhríkék profitálnak Ficoék bénázásából.

Ez a trend egy esetleges jövőbeni kormányváltásnál vagy koalíciós átalakulásnál a Republika megkerülhetetlen tényezővé válhat. 

A szlovák szélsőjobb erősödése a történelem során sosem jelentett jót a Duna mentén élőknek, bármennyire is próbálják most a közép-európai együttműködés mázával leönteni a retorikájukat.

Az ellenzék számára kormánypártok gyengülése elvileg lehetőséget nyitna, de a megélt tapasztalataim azt sugallják, hogy a kiábrándult tömegek inkább a passzivitásba (nem szavazók tábora) menekülnek.

Miközben a Smer és a Hlas zuhan, a PS pedig nyerésre áll papíron, a valóságban a társadalom polarizációja csak nő. 

Nekünk, felvidéki magyaroknak azt kell észrevennünk ebben a folyamatban, hogy a szlovák politika centruma megszűnt létezni. Vagy a progresszív tömb (amihez sok magyar szavazó már most is csatlakozott), vagy a radikalizálódó nemzeti populista tömb (Republika erősödése) marad.

A Hlas agóniája intő jel minden olyan hídszerepre törekvő formációnak, amely elveit feladva próbál simulni a hatalomhoz. 

Ha a Hlas szétesik, és a Smer tovább gyengül, ki fogja tudni megállítani a Republikát, és lesz-e magyar hang Pozsonyban?