CSAK A KEZÉT FIGYELD!

Fico tánca a vékony jégen 2025. okt. 9.

Robert Fico újra a szlovák politikai élet középpontjában áll. Nem először, és aligha utoljára. Ám a mostani helyzet különbözik mindattól, amit korábbi ciklusaiban láttunk: a miniszterelnök ezúttal már nem pusztán a hatalom megszerzésére, hanem annak stabilizálására játszik egy olyan országban, ahol a társadalom ideológiailag, gazdaságilag és kulturálisan is széthúz. Fico tudja: Szlovákiát ma nem kormányozni kell, hanem egyensúlyban tartani.

A jelenlegi kormánykoalíció nem éppen természetes szövetség. Inkább politikai kényszerházasság, amelyet három, egymással versengő karakter tart össze: Robert Fico, Matúš Šutaj Eštok és Andrej Danko.

Šutaj Eštok a „józan arculat”, aki az európai normák és a nyugati kapcsolatok felé próbál nyitni.

Danko a nemzeti hang, aki a megszokott konzervatív választói ösztönökre épít.

És közöttük Fico, a hideg taktikus, aki egyszerre a ragasztó és a mérgezés elleni szer ebben a törékeny konstrukcióban.

A koalíció látszólag működik. Minden fél tudja, hogy a másik nélkül nem életképes – ám együtt sem hosszú távon fenntartható.

Diplomáciai tánc a határ két oldalán

A magyar–szlovák viszony most a pragmatizmus korszakát éli. Fico és Orbán között kölcsönös megértés van, de nem feltétlen a bizalom. A magyar fél a regionális együttműködés lehetőségét látja Ficóban, míg a szlovák miniszterelnök számára Budapest inkább belső legitimációs eszköz: ha Orbánnal tárgyal, otthon erősnek látszik.

Az együttműködés látványos ott, ahol a gazdasági racionalitás nem ütközik politikai konfliktussal – például az energetikai fejlesztésekben vagy a határmenti beruházásokban. Ám a magyar közösség helyzetét érintő ügyekben a diplomácia már kevésbé barátságos. A nyelvtörvény körüli viták megmutatták, hogy a „jó szomszédság” gyakran csak addig tart, amíg nem kerül szóba a kisebbségi lét mindennapi realitása.

A kettős beszéd művészete

Robert Fico politikai túlélésének titka, hogy mindig két nyelven beszél. A választóknak szuverenitásról, Brüsszel-ellenességről és nemzeti büszkeségről szónokol, miközben az Európai Unió felé kiszámítható partnerként mutatkozik.

Ez a kettős kommunikáció a mai szlovák politika lényege lett. Fico ügyesen játszik a társadalmi érzékenységek húrjain: tudja, mikor kell dühöt kelteni, és mikor kell megnyugtatni.

A probléma csak az, hogy az ilyen politika nem épít, hanem fenntart. Fico rendszere nem új jövőt kínál, hanem a múlt reflexeiből él. A szlovák közélet így egyre inkább hasonlít egy sakkjátszmára, ahol mindenki a királyt védi, miközben elfelejti, miért kezdődött a játék.

A magyar–szlovák viszony, a koalíció belső feszültségei és a diplomáciai kettősség együtt azt mutatják: 

Fico ma nem is feltétlen ideológiai, hanem túlélési politikát folytat.

A kérdés már nem az, hogy mit hisz, hanem az, hogy meddig tartható fenn ez a kényes egyensúly.

Nyitókép: Reuters