CSAK BÉKESSÉG LEGYEN!

Fontos a kétnyelvűség 2024. szept. 13.

A kétnyelvűség gyönyörűség, ezt szögezzük le a cikk elején. 

A vizuális kétnyelvűség a magyarok elismeréséről, egyenlő polgárként való kezeléséről és a kulturális sokszínűségről szól. Mindhárom elv fontos alapköve egy érett polgári társadalomnak, amit a mai modern ember teljesen elfelejt.

Tegnap a Facebook magánoldalamon, mint magánszemély, és mint helyi Csemadok elnök közzétettem egy magyar, és egy szlovák nyelvű meghívót is az idén második alkalommal megrendezett szüreti felvonulásunkról. A hozzászólók egy maroknyi része nem tetszését fejezte ki amiért a szövegben elsőként a többségi társadalomhoz szólok, amiért mertem kétnyelvűen bejegyzést közzé tenni. 

Igaz, hogy mostanság kevés szó esett házunk táján a kétnyelvűség fontosságáról, nincs napirenden. Tavaly a kampány során más problémák megoldására fókuszált az egyetlen magyar pártunk, pedig Felvidék létező problémája a vizuális kétnyelvűség hiánya, amiért mi magunk is felelősek vagyunk. 

És úgy gondoltam, helyi mozgatórugóként, jó példát mutatva talán nekünk is egy picit nyitni kellene közösségünk, megmaradásunk érdekében a velünk együtt élő népek felé. 

Hála Istennek nem beszélünk a messziről beköltözöttek elégedetlenségéről, táblaháborúról, táblarongálásokról. A bennünket ért támadások nem mindennapiak. 

Nekünk, felvidéki magyaroknak különösen törekednünk kell a vizuális kétnyelvűségre, hogy az ország különböző részéről idelátogatók is tudatosítsák, hogy a legutóbbi népszámláláskor a lakosság közel 9 százaléka magyar nemzetiségűnek vallotta magát, ezért megillet bennünket az anyanyelvük használatának joga.

Rengeteg helyen, és nagyon sok szervezetnél viszont azt látom, hogy kizárólag csak magyarul kommunikál. Picit paradox, hogy mi követeljük jogainkat, bántónak érezzük ha nem szólítanak meg bennünket az anyanyelvünkön, közben mi magunk is teszünk érte, hiszen többségében mi sem szólítjuk meg a szlovák lakosságot. 

Őshonos kisebbségként jogunk van a kétnyelvűségre, ez vitathatatlan. A kisebbségi-nyelvtörvény összehasonlíthatatlan a fejlettebb nyugati országokkal. Szlovákia harmat gyengén teljesít, és mivel nem sikerült érdekképviseletet biztosítani a legfelsőbb szinten, így nagy valószínűséggel jogaink nem bővülnek a közeljövőben sem.

Viszont Szlovákia mentségére szóljon, hogy az önkormányzati jogkörökön keresztül bizonyos tekintetben vannak jogaink, amivel ritkán élnek polgármestereink. Egyedül rajtuk múlik, hogy figyelmeztessék például az építkezési engedély kiadásakor a befektetőt, hogy munkafelügyeleti szempontból az adott építkezési terület összes információjának kétnyelvűnek kell lennie.

És ezt rajtuk kell számon kérni, nem a mindenkori szlovák kormányon. 

Jogunk van rá, de nem élünk vele. „Nincs politikai akarat“. A legkevesebb anyagi ráfordítással olyan irányba lehetne terelni az ügyet, ami új helyzetet teremt a magyar nyelv használatának az egész országban.

Így legalább mi, elszánt patrióták tegyünk meg mindent a kétnyelvűségünkért. Nem megfelelési kényszer, nem önfeladás a szlovák nyelven is történő kommunikáció, hanem akár egy új nézőpont, egy gesztusos lépés, amit visszavárunk a mi irányunkba. 

Próbáljunk meg ebbe az irányba lépni, hiszen az összes többi eddig zsákutcába vezetett.