LIBERNYÁKULUM

Fotelforradalmárok kora 2023. jan. 26.

A bennünket körbeölelő, betegeskedő társadalomban elkényelmesedett az értelmiség, kizárólag materiális dimenzióban gondolkodik a „polgárság”, és hőbörögnek a proletárok.

A napokban napvilágot látott hírek szerint az ország több pontján megrongálták, van, ahol ellopták az új vármegye-táblákat, amit nem a népszerűségük miatt igyekeztek begyűjteni. A román védelmi minisztertől tudjuk, hogy van olyan etnikai népcsoport, amely kultúrájának szerves része a lopás.

Még a múlt héten a rendőrség ez ügyben körözést adott ki, és egy fotót is közzétett az ellopott tábláról. Szerkesztőségünk erkölcsi kötelességnek érezte a segítő kéz nyújtását, ezért azonnal nyomravezető dokumentumokat küldtünk az anyaországi biztonságfenntartóknak.

Megalapozott gyanúsítottunk Szlovákia és Románia. Száz éve is ők vitték el a vármegyéinket.

De még mielőtt elküldtük bizonyítékainkat, elolvastam az Index bejegyzése alatti libsi hozzászólásokat. Ők azok, akik azt hangoztatják, hogy ki az oroszokkal Krímből, majd, ha megkérdezed, hogy mit keres az ukrán Kárpátalján, akkor kinevet. Ők mindig felháborodnak, ha azt mondjuk, hogy hazaárulók. Pedig ők maguk bizonyítják minden nap minden percében.

A vármegyék elnevezések kapcsán sem történt ez másképp:

„A mostani helyzetben lettek volna fontosabb dolgok is, mint visszahozni egy ilyen avítt, feudális megnevezést – ráadásul az átállásra több tízmillió forintot költött az állam az adófizetők pénzéből” – írja a kommunizmus idejében szocializálódott Feri.

A CEU-n diplomát szerző álértelmiségi, belpesti romkocsmákból bódult állapotban hazatérő Anita egyetemista kora óta lázad a diktatúra ellen. Nemtetszésének ő is Facebookon adott hangot: „Ezt a pénzt inkább az oktatásra és az egészségügyre kellett volna fordítani!”

Olvastam volna tovább is a konstruktív hozzászólásokat, de nem találtam a xanaxot a nyelvem alá, anélkül pedig elviselhetetlen a prolik hőbörgése, a tényektől független baloldali média öröme, és az ellenzéki politikai stratégia, ami undorítóan kihasználja ezen egyedek tudatlanságát.

Csak a pénz körül forog minden, csak materiális dimenzióban képesek értelmezni az őket körbeölelő világot.

Amióta a Freudo-marxisták teljesen ránkszabadították a szexust, ezek az ösztönlények képtelenek uralkodni saját biológiai, testi szükségleteiken. Az életcéljuk kimerül annyiban, hogy – egyenek, igyanak, szexeljenek, és hasznos időtöltés gyanánt a közösségi médiában osszák az észt.

Megpróbálhatjuk nekik elmagyarázni, hogy a magyar állam 1023 éves. 950 évig vármegyéink voltak, 73 évig megyék. A kommunisták megszüntették, a polgári kormány visszaállította. De ők úgysem értenék az ebben rejlő szimbolikát és hagyományt.

A fiatal progresszívek habzó szájjal harsogják a nagyszülőktől milliószor hallott boomer-nyöszörgést, miszerint „Kádár alatt sem volt vármegye, aztán mégis milyen jól éltünk! A kenyér is olcsó volt, meg évente egyszer a Balatonra is eljutottunk.”

A kis bolsevik leszármazottak számára ezért nem releváns, hogy az átnevezéseket annak idején (1949-ben) a szovjet szuronyok segítségével a mai habzó szájú fröcsögő libsi hülyegyerek nagypapáit hatalomra juttatták. Idegenszívű, de magyarul is beszélő bolsevik fehérjehalmazokból álló illegitim kormány lett. Na, ők hajtották végre az átnevezéseket, semmibe véve az 1000 év óta fennálló, Mária kezébe ajánlott keresztény magyar államiságot.

A lebutított politikai üzeneteket zabáló fotelforradalmárok valószínűleg azt sem lesznek képesek felfogni, hogy a táblák lecserélésére elköltött néhány tízmillió forint nem tétel a közel 40 ezer milliárd forintos magyar költségvetésben, s talán ennyit meg is ér a történelmi folytonosság helyreállítása.

Ami mindig csak részeredmény, hiszen a királyság intézményének visszaállítása, a vármegyerendszer teljes egésze még várat magára, de formális első lépésnek a táblák kihelyezése megfelel. 

19 anyaországi megyetábla csere után még 45 történelmi vármegye várja az igazságszolgáltatást.

Biztos vannak dolgok, ami miatt jogosan lehet kritizálni a jelenlegi kormányt, de a megyék vármegyékre történő visszanevezése pont nem ilyen. A hőbörgőkkel meg kell értetni, hogy a nemzetpolitikának mindig a pártpolitika felett kell állnia.

A kérdés, hogy az elkényelmesedett értelmiség akar-e, egyáltalán tud-e nemzeti konszenzust létrehozni a magyarságot elárulókkal?

(Nyitókép: életszépítők.hu)