LIBERNYÁKULUM

Fügefa levél épkézláb vízió helyett 2025. szept. 29.

Az ellenzéki szavazó alighanem meglehetősen igénytelen, ha beéri ennyivel – summázhatnánk a szlovákiai ellenzék legutóbbi megmozdulásait.

Szabad országban élünk, ahol bárki tiltakozhat bármi ellen, és szerencsére ma már nem vízágyúkkal oszlatják a demonstrálókat, mint Matovič idejében.

Ám az ellenzéki politikusok munkája igencsak leegyszerűsödik, ha csupán az utcai tüntetések szítására korlátozódik. A legutóbbi megmozduláson már csak feleannyian voltak, mint korábban, mégis „általános sztrájkról” álmodoznak.

Az ellenzéki tüntetések legfőbb problémája az öncélúság.

Miután az ellenzék nem tudta elfogadni a demokratikus választások eredményét, és hiába riogattak azzal, hogy a Smer győzelme után „nem kel fel a nap” (azonban – nagy bánatukra – minden nap felkelt, ahogy ma is 😉), azóta is az utcán politizálnak.

Előbb a büntetőjog módosításai ellen tiltakoztak, majd az EU-ból való kilépés kitalált rémképe ellen, legutóbb pedig a Kínával való együttműködés és a konszolidációs intézkedések váltak céltáblává.

A Progresszív Szlovákia még a plágiumbotrányokkal is próbálta felrázni a tömeget, miközben Branislav Gröhlinggel együtt kiabálták, hogy „plagiátorokat nem akarunk”.

Ez komoly, skacok? Tolvaj kiállt tolvajt? Sajnos, igen!

Azonban ennél is aggasztóbb a politikai tartalom hiánya. Az ellenzék képtelen valódi alternatívát felmutatni.

A „Fico-ellenesség” érthető naluk, de mit akarnak a nép javáért tenni? Mi a tartalom? A kézzelfogható programjuk? A chatgpt által összetákolt, Tresk nevű Ódor-lufin túl?

Hiszen az a (tényleg) független szakértők szerint a sokat ismételt, brüsszelita lózungokon kívül megoldásokat nem, vagy csak nyomokban tartalmaz.

A választók, akiket az adójukból fizetett ellenzéki politikusok (állítólag) képviselnek, nem kapnak válaszokat. Az „általános sztrájk” ötlete pedig csúfosan megbukott: Gröhling hiába hivatkozott a munkaadók támogatására, azok még aznap elutasították az elképzelést.

Az SaS és a Demokraták láthatóan fogalmuk sincs, hogyan szerveznek sztrájkot, pláne úgy, hogy közben a munkavállalókat sújtó „jobboldali reformokat” kínálnak.

A mélypontot Michal Šimečka TA3-as szereplése jelentette, ahol bebizonyosodott, hogy a progresszívek még drasztikusabb konszolidációt terveztek, mint a kormány.

Az ellenzék hisztérikus tiltakozásokkal próbálja tehát leplezni, hogy nincs valódi programja.

Ez nem politika, hanem puszta lázítás, ami csak tovább mélyíti a társadalmi megosztottságot.