VÖRÖS PROSZTÓ
Geszti fiú esete a Gesta Hungarorummal
2024. aug. 17.
Geszti ismét belelovagolt (a képen szó szerint) az önérzetünkbe.
Ahogy az odaáti balliberális nagyokosok szokták. Vagy, ahogy mondani szokták, a kibicnek semmi sem drága (a nemzet és a nemzet legszentebb ünnepe pláne nem).
Geszti ezúttal a magyar történelemmel, a magyarok cselekedeteivel, szent királyával (akit simán lepistázott), a magyarok első krónikájával (amit a Gesta Hungarorum cimmel 1200 környékén írt P. mester) meg (ez náluk szinte kötelező elem) a kereszténységgel kapcsolatban gúnyolódott egy sort. Sőt, írt több gyalázatos sort. (És, a felelősség alól az sem menti fel, hogy a bárgyú szellemeskedése a - hozzá hasonlóan szintén nem feltétlenül százas - kollégája agymenései kapcsán született).
Olvasom iparági kollégám, Pataky Attila visszaemlékezéseit, miszerint ő hatvanháromezer éve született a paleolitikum idején, több életet is leélt, járt a saját sírjánál, és gyakran elviszik az ufók. Irigylem ezekért a mozgalmas életekért, de felhívom figyelmét, hogy én nemcsak „Álmodtam egy világot magamnak”, hanem tárgyi bizonyítékkal is tudok szolgálni korábbi életeim és párhuzamos valóságaim kapcsán – lásd a mellékelt képet!
Máig jól emlékszem például a honfoglalásra, amikor ez készült. Délután öt körül lovagoltunk be törzsemmel - Vereckénél. Szoros volt. Mármint a verseny a többi törzzsel, hogy ki hol foglaljon aztán magának telket. Az ingatlan már akkor is nagy biznisz volt, főleg belterületen, csodaszarvassal, közművel. A Nyék, Megyer, Keszi, Gyarmat, Tarján, Kér, Jenő, Kabar törzsek mellett nekünk is jutott némi gyepü, lapu, gongyola. Mint az köztudomású, a Geszt törzs emlékét hordozza ma is Geszt település neve.
...
Ami a tényeket illeti, az is közismert, hogy Anonymus a mi leírásaink alapján készítette el historikus művét „A magyarok viselt dolgairól” - Geszti Hungarorum címmel, bár én javasoltam neki egy másik címet, amit jobban lehet énekelni. Ez így szólt (volna): Minden jót, Szkítia! Amúgy a képen mögöttem jó öcsém, Àlmos látható éppen èbren, akinél senki nem tudta jobban puhítani a húst nyereg alatt.
...
Na, de vissza 895 szép tavaszi délutánjára! Öcsémmel jól megvoltunk kezdetben, menet közben bevezettük a kettős fejedelemséget, én lettem a kende, ő a gyula. Vagyis ő foglalkozott a hadügyekkel és a rezsivel, én meg a propagandával, amit a szakralitás kaftánjába öltöztettünk, és amikor kilovagoltunk a pusztába, mindig szólt a Pogány Induló. Nem volt olcsó mulatság, főleg a tűzijáték, de szerette a nép, ezért nem bánta, hogy a kalandozásokkor rabolt vagyon később elveszítette törzspénz jellegét. A régi szép idők! Csak hát utána jött Géza, Pista meg a keresztények, oszt jól elrontották a bulit...
Kedves, Péter! Lehet olcsón poénkodni, kínrímeket faragni meg sértőn vicceskedni, de kilóg a lóláb. Avagy, senkiházinak (ezért) nincs hazája.
Kuoni pásztor
