LIBERNYÁKULUM

Gombaszög és a politika ára 2025. júl. 23.

Nem az zavar, hogy valaki nem szereti a Fideszt. Az se, ha hangosan mondja. Lehet vele vitatkozni, lehet nem érteni vele egyet – ez még mindig belefér abba, amit úgy hívunk: véleményszabadság.

Ami zavar, az az, amikor valaki következetesen ott gyaláz, ahonnan évek óta kap.
És amikor mindezt úgy adja elő, mintha valami független, szabad, magasabb rendű erkölcsi alapállásból tenné.

Idén Gombaszögön Beton Hofi koncertjén zúgott a „mocskos Fidesz”, majd Dénesh fellépésén is skandálás kísérte a műsort. Ugyanaznap jelentették be a szervezők, hogy újabb magyarországi támogatásból vendéglő, infrastruktúra és fejlesztések valósulnak meg a völgyben. A pénz tehát jön, a hangulatkeltés meg megy.

Nem az a gond, hogy nem hálásak, mert nem is kell hálásnak lenniük. De akkor legalább ne adják el magukat a nemzeti közösség részeként. Ne hívják ezt „közös ügynek”. Mert már nem az.

A kör ugyanaz, évek óta. Hol a háttérben, hol színpadon, hol véleményformálóként, hol Pride-on tüntetőként, hol Fico-ellenes szájkarateristaként, hol pedig az oligarcha Világi Oszkár mellett tűnnek fel. Majd visszajönnek, és újra „független értelmiségként” állnak Gombaszög színpadán, a Magyar Szövetség listáján mintha semmi sem történt volna. És még ők kérik ki maguknak a kritikát...

Közben sokan vagyunk, akik próbálunk értelmes munkát végezni, ifjúsági programot csinálni, kisiskolát megtartani, közösséget kovácsolni. És miközben ezt csináljuk, a másik térfélen, ahol minden lehetőség, minden kapcsolat, minden médiatámogatás, minden pénzforrás megvan, nyíltan vagy burkoltan ellenünk dolgoznak.

A legrosszabb pedig, hogy az emberek ezt látják, mert sorra kapom az üzeneteket, ahol magyarázkodhatom mások helyett. 

Ezek közénk tartoznak?
Érdemes a magyarokra szavazni?

Azt látják az emberek, hogy vagyunk még egy páran hasznos idióták. Gombaszög kapja a támogatást,a jóindulatot, a végtelen türelmet, miközben csinálják a saját játékukat. Hozzák a szlogent, a hangulatot, a gyűlöletet. És miközben nekik épül a vendéglő, mi próbáljuk elmagyarázni, hogy „ez a közös ügy”.

Ez ebben a formában nem közös. Ez egyre inkább valakiknek az önálló játszótere, ahol időnként eljátsszák, hogy mi még egy oldalon vagyunk. De ha ezt nem beszéljük ki őszintén, nem mondjuk el, nem írjuk le, hogy baj van, akkor a választók fogják helyettünk kimondani az urnánál, amikor már késő lesz.

Mit lehetne másképp?

1. Kevesebb szemlesütés, több őszinteség.
Ne tegyünk úgy, mintha nem tudnánk, kik mozgatják ezt a közeget. Nem kell őket ellenségként kezelni egyáltalán, de ne mentegetőzzünk helyettük. Legalább a valóságot mondjuk ki, konstruktívan igyekezzünk vitázni.

2. Ne pénzben, hanem hatásban mérjük a támogatást.
Ha száz embernek építenek vendéglőt, de ezer másikat elidegenítenek egyéb tevékenységükkel, az nem előrelépés. Ezek a források sokkal hasznosabbak lennének kisebb közösségekben, falusi iskolákban, ifjúsági csoportoknál, Csemadok szervezeteknél, ütőképes médiánál, ahol a szándék nem kettős. 

3. Ne asszisztáljunk a látszathoz.
Ha valaki más politikai irányba játszik, akkor ne legyen biztosítva neki mikrofon. 

3+1. Beszéljünk világosan a felvidéki magyar választóknak.
Nem kell bonyolítani. Mondjuk ki, mi zavar, és mit teszünk, hogy ez ne ismétlődjön. A hallgatás nem elegancia, a hallgatás beleegyezés.

Gombaszög most nem közösséget épít, hanem hitelt rombol.
És én nem fogok tovább magyarázkodni helyettük.
Most nem tudlak megvédeni benneteket progresszív srácok.

Fotó: Orosz Örs Facebook-oldala