RIA-RIA

Gondolatok a skótok elleni meccs előtt 2024. jún. 24.

Ez a cikk csak a vasárnap esti meccs másnapján jelenik meg, de épp ez benne a lényeg, hogy az eredmény tudta nélkül foglalom össze, - szubjektíven, - az elmúlt napok (de inkább hónapok) tapasztalatait a magyar fociválogatottal kapcsolatban.

Szombaton este átkapcsoltam a Duna TV-re, - ahol a belgrádi úszó EB ment, - mivel rengeteg számban volt magyar érdekeltség (előtte a vívó EB ment, ahol szintén dobogós helyekért küzdöttek a fiúk és a lányok), és bizony a szabadtéri medence biztosította viharos körülmények, a nézőknek szakadó esőt, nekünk, magyaroknak meg éremesőt hozott a nyakunkba.

Mindkét EB magyar sportsikereket hozott, melyben Európa legjobbjai ellen diadalmaskodtunk, sokszor több, mint kevesebb sikerrel. Valahogy mégsem volt több tízezer néző egyik helyszínen sem, és nem ezeket a sporteseményeket közvetítették kiemelten a kontinensen a tévécsatornák.

Nincs ebben igazság, mert ezek a sportolók ugyanúgy beleadnak mindent, hogy a legjobbak legyenek, sokkal kevesebb pénzért, legalább annyi edzésmunka van a sikerekben, mint a focisták sikereiben, mégis más a helyzetük, vajon miért. Nos, a válasz roppant egyszerű.

A foci a legnépszerűbb sportág az emberek között, Európában.

A piac ezt nagyon jól tudja, ezért használja a labdarúgást a profithalmozás céljából.

A foci csak eszköz, a cél a megtermelt haszon. Mindent ennek rendel alá a tőke. Igen, túlárazottak a játékosok és vérforralóan magas fizetéseket kapnak egy tudós, egy orvos szakmunkájához képest, de mivel a focisták a modernkori zsoldosok, akik hozzák a hasznot, hát jól megfizetik őket. Ezerszer jobban, mint az úszókat, vívókat, kajakosokat.

Ezek után remélem megérti a sok okoskodó, aki folyton azon csámcsog, hogy mennyi sok pénzt kap egy focista a „semmiért”.

Nem tetszik a rendszer? Tessék lebontani a piacgazdaságot!

Amúgy épp azok nyavalyognak a legtöbbet, akik amúgy balosok meg libsik, pedig nekik tudniuk kellene, hogy a mai balos és libsi pártok számára a szabad piac, az szent és mindenható.

Apropó balosok és libsik.

Ami a magyarországi médiaplatformokon zajlik, az valami döbbenet.

Ennyi rosszakaró, senkiházi tróger, mint amennyi a magyar állampolgársággal rendelkezők között van, nincs a világon más országban!

Ennyi picsogó, kárörvendő, utálatos kommentelő egy szlovák, román, szerb Facebookon, vagy bármi máson nincs. Nem, hogy ennyi nincs, nagyságrendekkel kevesebb van.

Mégis, miféle fajta a magyar, hogy ennyire deformált a jelleme?

Milyen ember az olyan, aki akkor örül, ha esetleg nem megy úgy a válogatottnak, mint ahogy azt eltervezték a játékosok az edzői stábbal együtt?

Döbbenet olvasni milyen módon és intenzitással folyik a kloáka az emberek szájából.

A legfontosabb: Szoboszlai Dominik idén tavasz óta sérüléssel bajlódik, ezt tudta Klopp is, azért nem kapott annyi játéklehetőséget a Liverpoolban. Tudta ezt Rossi is, és azt is tudta, hogy ez nagyban kihat majd az egész csapat teljesítményére. Logikus, hogy igyekeztek titokban tartani ezt a problémát, hiszen pszichológiai hadviselés is van a világon, ha kimondják, hogy Szobó sérüléssel bajlódik, de vállalja a játékot, ezzel kiteregetik a lapjaikat az ellenfele elé.

Meg kell nézni Dominik futóteljesítményét az elmúlt meccseken, értelemszerűen vissza kell magát fognia, ezért is frusztrált, ezért követ el apró hibákat. Akarna, de tudja, hogy nem mehet teljes gázzal előre. Lehet, hogy majd utólag elmondják Rossiék a valós helyzetet, de lehet, hogy nem fognak „takarózni” ezzel.

A történetben a legbonyolultabb az, hogy ha a skótok legyőzésével továbbjutnánk, akkor ez a sérülés okozta visszafogottság ugyanúgy ott lesz Dominik esetében a következő ki-ki meccsen is. Nem könnyű a helyzete sem Rossinak, se a csapatkapitánynak és hát a teljes csapatnak sem.

Ha valamiért a várakozás alatt teljesített a magyar válogatott eddig, akkor ennek az egyik legsúlyosabb oka ez.

Nem felejtett el Szoboszlai focizni, épp az a baja, hogy jobban szeretne focizni az EB-n, de nem teheti.

Amikor 2016-ban csoportelsők voltunk, megelőzve Portugáliát is, elolvadtunk a gyönyörűségtől.

Amikor 2021-ben döntetlen játszottunk a Puskásban a világbajnok franciákkal, majd 6 perc választotta el a csapatot a németek elleni győzelemtől, rettentően büszkék voltunk a srácokra.

Amikor esetleg nem úgy sikerül a harmadik EB, mint ahogy szerettük volna, akkor gondolkozzunk el, hogy hol volt a magyar foci egy évtizeddel ezelőtt.

Sok pénz megy a fociba? Sok. Az egész világon, ahol a foci az elsőszámú szórakozás, sok pénz megy a bele, és sokkal többet termel a gazdaságnak.

De belepiszkítani a saját fészekbe, na az „hungarikum”!

Szégyen és gyalázat, aki ezt csinálja, na de ne is csodálkozzunk, hiszen Budapesten lehetett megszervezni a Momentumnak a Nolimpiát!

Apropó Olimpia, hamarosan Párizsra vetjük vigyázó szemeinket, abban a reményben, hogy Magyarország dicső helyen végez majd az éremtáblázaton.

Reméljük rossz nyaruk lesz a nemzetidegen, senkiházi fajtának.