AMMARHA!

Gyimesi: szalmaszál vagy szalmaláng? 2023. ápr. 29.

A jobb létre való sanyargatásunk érdekében mindent megtesz a felvidéki magyar politikai világ. Végtelen viták, gyermeteg durcizások, semmitmondó közhelyek mantrázása, ezek jellemzik eddig 2023-at, miközben a többi párt már gőzerővel lövi a konfettit a népre, a szeptemberi partyra készülve.

Nálunk meg még azt se tudjuk merre az arra, a lovunk egy zavarodott, fáradt gebe. Éppen ezért a párt vezetői (mert az elnökön kívül még legalább tízen gondolják magukat főnöknek…) jobb híján pótcselekvő Facebook-posztokkal fárasztja a közönséget, amiben van minden, mint egy „rendes-becsületes” celeb esetében, munka mímelése, mások sikereivel való dicsekvés, gyermek és állatok, meg persze naplemente és coelhoi „bölcsességek”.

Van egy (volt) független személyiség, akit lehet nem szeretni, mert konkurencia, meg fessebb, ügyesebb, mint sokan az egyesült (?) magyar pártban,

akik szemet vetettek a parlamenti havi hatezer euróra, de egyáltalán nem biztos, hogy képességeik alapján azt megérdemelnék, mert például szakmai szempontból a béka segge alatt vannak, vagy, mert még egy tőmondat szlovákul való kimondása is nagy nehézségbe ütközik az esetükben. Tényleg, mi a bánatos bánatot akar Pozsonyban egy olyan fickó, aki megyei képviselőként is egy Néma Levente!? Mégis, hogyan akar majd a szakbizottságokban dolgozni, érvelni a tót atyafiakkal, ha már a „zmrzlina”kimondása is a torkán akad?

Szóval van ez a Gyimesi György, aki úgy replikázik a szlovák vitapartnereivel, hogy a nagy öregjeink is behúzhatják a farkukat, mert Gyuri olyan kemény válaszokat ad, amilyeneket bizony soha nem hallottunk az ellenfeleikkel szemben a 90-es években, nem beszélve arról, hogy a sarkos véleményeivel olyan frissítő szódát spriccel a felvidéki magyarokra, amilyet évtizedek óta nem kaptak az önmaguk által felkent és sokszor mesterkélten sztárolt magyar(ul beszélő) politikusaiktól.

Ennyi elég lenne a népnek? – tehetnénk fel a kérdést. Elég egy jó kiállású, ügyesen kommunikáló férfiú és azonnal egy újabb Messiást látunk benne, hiszen volt már belőlük annyi, akiben bíztunk, bíztattuk, szinte földöntúli tulajdonságokkal ruháztuk fel őket, magunknak, hiszen olyan jó dolog a reménykedés, a csodavárás, hogy majd jön valaki, aki félkézzel felemel bennünket a feje fölé és tart és mi meg boldogok vagyunk. Ugye milyen gyermeki érzés ez? Azért tettük ezt magunkkal, mert a társadalompszichológia aranyszabálya kimondja, hogy

amikor egy népcsoport reményvesztett, akkor az önszerveződés helyett a gyermeki csodavárása a kollektív reakciója az adott helyzetre, és minél gyengébb az immunitásunk és minél erőtlenebbek vagyunk, annál erősebb ez az infantilis állapot.

Na, most akkor Gyuri a legújabb szalmaszál, amibe kapaszkodunk, és ha ne adj Isten nem sikerül a bejutás a parlamentbe, akkor ő is ellobban majd, mint egy szalmaláng, és őt is eldobjuk, mielőtt a körmünkre ég?

Van-e még a felvidéki magyar közösségben annyi belső tartalék, hogy elkezd felnőttként viselkedni és csodavárás helyett eldönti, hogy csodát tesz, önmagával. Azonnal lehűtöm a kedélyeket: nincs!

Éppen ezért egy egészen mást taktikát és technikát kell választani a restartolásra, amire nem biztos, hogy képes az Aliancia (szándékosan fogom az Alianciát írni mindaddig, amíg nem lesz Magyar Szövetség a párt neve) képviselőjelöltjeinek nagy része. S, hogy miért nem? Már bocsánat, de azért mert egyszerűen be vannak szarva. Igen, be vannak szarva, hogy kimondjanak olyan egyértelmű dolgokat, amiket amúgy a választó gondol.

Például olyanokat, hogy elegük van az ilyen hülye EU-ból, meg az undorítóan agresszív USA-ból, sőt elegük van abból, amit Caputová meg az összes szlovák Soros-csicska csinál ezzel a lettországgal, ergo, velünk, magyarokkal is.

Ha viszont ezeket nem mondja ki majd a kampányban Orosz Örs, Sólymos László vagy bármelyik „VIP”-jelölt, akkor nem, hogy ők ne számítsanak karikára, hanem a párt se számítson a magyarok szavazataira. Fel kellene már nőni a parasztlogikához, a konyha és a kocsma szintjére, mert bizony ott lakik a való világ és nem a Cajaková utcai buborékokban, meg a baraklászlói Bázisokban, meg a gombaszögi édes füstfelhőben.

Gyimesi felszánthatja a Felvidéket, de egyedül kevés lesz ahhoz, hogy behozza a szavazókat az Alianciához, ha közben a többiek a választók véleményét figyelmen kívül hagyva próbálnak a kertek alatt besunnyogni a parlamentbe a havi fixért.

Összegezzük tehát: Gyimesi egyedül kevés lesz ehhez a bulikához. Vagy megembereli magát mindenki, vagy ha nem derogál neki a nép véleményének a felvállalása, akkor ne is akarjon a választási listán lenni.

 S, hogy miért nem? Azért, mert majd a kampánygyűléseken fel fogjuk nekik tenni a kérdéseinket és nem fogunk addig tágítani, amíg egyértelmű válaszokat nem kapunk. Egyszerű és egyértelmű válaszokat, mindenféle hantaduma és terelés nélkül.

És, hogy miért vagyok annyira biztos, hogy a választók ennyire EU- és USA-ellenesek? Mert nem buborékban töltöm a mindennapjaimat, hanem a való világban gyűjtöm a tapasztalataimat, és bizton állítom, hogy a felvidéki magyar emberek túlnyomó többsége ilyen véleményen van, és ha ezt nem fogja egyértelműen felvállalni az Alianca-jelölt, akkor majd a magyar szavaz a Smerre, Republikára, vagy nem szavaz senkire, tehát az Alianciára se.

Igen, Gyimesi azt mondja, amit a nép gondol. És!? Hát nem ez a dolga egy politikusnak, aki a népét, nemzetét akarja képviselni?

Úgyhogy nem Gyimesi ül fordítva a lovon, hanem az Aliancia nevű paripa van rossz irányba állítva.

Vagy betörjük ezt a lovat, hogy jó irányba induljon el, vagy beletörik a bicskánk ebbe a választásba is, és hát ugye ismerjük a régi dakota közmondást:

„Ha döglött lovon ülsz, szállj le róla!”

Jelenleg még él a ló, abrakolni kell és felnyergelni, hogy nyargalhasson.

Szeptember végére kiderül, hogy mi lesz az eredmény, egy paripa, vagy egy rakás lócitrom.