ZSÍR

Gyulai József: „A hegedűszó gyógyír minden bajra, nyavalyára” 2024. jan. 4.

A nagyölvedi Gyulai Józseffel, a Talentum Hungarikum tavalyi évben meghirdetett pályázatának egyedüli felvidéki győztesével, a Váci Bartók-Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola, Alapfokú Művészeti Iskola diákjával beszélgettünk népzenéről, hegedűről, életútjáról, jövőbeli terveiről.

Mesélj egy kicsit a kezdetekről, a gyökereidről, hogyan kerültél kapcsolatba a zenével. Családi hagyomány nálatok a muzsikálás, vagy úttörő voltál e tekintetben?

Az ereimben csörgedezik muzsikus vér. Néhány évtizeddel ezelőtt a településünkön és szűkebb pátriánkban dédnagyapám is szolgáltatta a cigánymuzsikát. Sajnos azonban az idősebb generáció kihalásával egyenes arányban a kultúra is elhalkult. Konzervatív beállítottságú emberként hiszem, hogy a mi nemzedékünk feladata újraélni, és továbbadni őseink ránk hagyott örökségét.

Mikor, hol és kinél kezdted el zenei tanulmányaidat?

Talán 10 évesen kezdtem el néptáncolni Püspökladányban, ahol először találkoztam hegedűszóval. Mondhatni, igaz szerelem volt első hallásra. Még gyerekkoromban visszaköltöztünk Nagyölvedre, édesapám pedig azonnal beíratott a párkányi székhelyű Papp Katalin Magán Művészeti Alapiskolába. Itt sajátítottam el a kottaolvasás, a játéktechnika alapjait, rengeteget tanultam oktatóimtól, kimondottan Alt Istvántól, aki később a keresztapám lett. Ebből a példából is látszik, hogy a zene acélozója az emberi kapcsolatoknak.

Mindig csak a zene foglalt el központi szerepet életedben?

A zene annyira az első helyen szerepel életemben, hogy néha még a tanulás rovására is megy. Előfordult már, hogy a fellépések elhúzódása, a késő estig tartó próbák miatt nem tudtam kellőképpen felkészülni a feleltetésre, a gimnazista írásbelikre.

Minden tinédzser életében vannak nehéz időszakok. Neked is van ilyen emléked?

Igen. Általános iskola elvégzését követően sokáig dühös voltam, haragudtam az egész világra. Családom nem engedett bentlakásos középiskolába, zenei konzervatóriumba. Mostani fejjel visszagondolva nem bántam meg, hiszen kialakult a környékünk zenészeivel egy kiváló kapcsolatrendszer, és a zselízi gimnázium kellőképpen felkészített a nagybetűs életre.

Mikor kezdődött el a zenei pályafutásod?

Ezt lehetetlen konkrét időpontként meghatározni. A Papp Katalin Magán Művészeti Alapiskolához kötném a zenei alapképzés elsajátítását, majd önfejlesztés céljából brácsásként csatlakoztam a felvidéki fiatalokból álló Húros Bandához. Már több alkalommal, fellépéseken zenéltem a Varjos zenekarral, és a nagyölvedi és szőgyéni tagokból verbuválódott Dalárda éneklőcsoportot kísérem hegedűsként.

Szükséges szerinted a jó emberi kapcsolat a közös muzsikáláshoz? Vagy olyannal is lehet együtt játszani, akit nem kedvelsz?

A focista is olyan csapatban érzi jól magát, ahol működik a csapatszellem, ahol érzi, hogy hasznos tagja a kollektívának, ahol tapasztalja szükségességét játékának. Annyi a különbség, hogy a népzenészek közt kisebb a rivalizálás, elkerülhető az irigység. 

Szerencsésnek mondhatom magam, mert eddig mindenhol csak jó barátokra leltem.

Szerinted összefügg az ember személyiségével, hogy milyen hangszert választ? És ha igen, milyen a hegedűs lelkialkat?

Magánéletemben domináns alkat vagyok, de szeretem magam biztonságban érezni. A személyiségem gyönyörűen tükröződik a muzsikában. 

A zenekarban legszívesebben a prímás szerepet töltöm be, ahol vezényelhetem a többieket, de tudom, hogy biztos pontként ott állnak mögöttem, kiszolgálják, teljessé teszik a zenei dallamokat, és együtt alkotjuk a zene egészét.

Melyik fellépésedre vagy a legbüszkébb?

Mindig örülök, ha hegedűvel a kezemben a színpadon állhatok. Megtiszteltetésnek veszem a szereplést. Kimondottan nagy öröm volt az Országos Népművészeti Fesztiválon (ONF) húzni a talpalávalót, Komáromban a Felvidéki Néptánctalálkozón muzsikálni, valamint az I. Felvidéki Népzenésztalálkozón bemutatkozni. De ugyanannyira lelkes vagyok, ha a szomszéd településen működő Nádas Néptánccsoport fellépésit kísérhetem hegedűvel, vagy az ipolysági Sendergő néptáncosainak húzhatom a fülébe.

Jelenleg a Váci Bartók-Pikéthy Zeneművészeti Szakgimnázium és Zeneiskola, Alapfokú Művészeti Iskola diákja vagy. Hogy néz ki egy átlagos heted?

Hétfőtől-csütörtökig az Anyaországban fejlesztem tudásomat. Minden reggel archív felvételeket nézek, igyekszem azokat a lehető legpontosabban elemezni, a díszített dallamtörzset, a gazdag variációkat minél jobban elsajátítani. Többnyire az iskola padjait koptatom élvezettel,  9:00 órától este 20:00-ig, de még nagyobb élvezettel zenélek az órák közti szabadidőmben. A hétvége a próba-fellépés-gyakorlás körforgásáról szól.

Ha jól tudom, 2023-ban egyedüli felvidéki magyarként pozitívan bírálták el a Talentum Hungaricum pályázatodat. Mesélj erről!

A Talentum Hungaricum pályázat célja, hogy a zenében tehetséges 16 és 26 év közötti fiatalok szakmai fejlődését, kibontakozását segítse. A meghirdetett pályázat kritériuma volt egy 2000 karakterből álló bemutatkozás/motivációs levél írása, és egy maximum 10 perces videó beküldése, ahova természetesen hazai, azaz Vág-Garam közi válogatással jelentkeztem. Ekképpen lett Balogh Kálmán Prima Primissima díjas cimbalomművész a mentorom. A projektnek köszönhetően a személyre szabott mentorálás és zenei workshopok, előadások mellett egy háromnapos zenei táborban is részt vehettem. Hazai, de akár nemzetközi szinten is tapasztalatot gyűjthetek, kapcsolatokat építhetek, illetve szakemberek támogatásával zenei produkciókat állítunk össze. A program befejezéseként pedig lehetőségem nyílik egy stúdiófelvétel készítésére is.

Vannak konkrét elképzeléseid, jövőbeli terveid?

Elsősorban tanulmányaim sikeres elvégzése. Régi álmom pedig egy saját zenekar alapítása. Koncertek, táncházak muzsikálása, kulturális rendezvényeken való fellépés, 

ahol öregbíthetem magyar örökségünk hírnevét, mert csak a hagyományok tarthatnak meg bennünket.