MAGYAR KÁRTYA

Harminc év alatt ezeréves múlt – így működik a szlovák időutazás 2025. szept. 27.

Van az úgy, hogy az ember csak legyint, amikor a szomszéd nép egy-egy hírességet magának tulajdonít. De amikor már Rubik Ernő is „szlovákként” tűnik fel a világhálón, az embernek tényleg elakad a lélegzete. Mert egy dolog a nemzeti büszkeség, és egészen más dolog a történelemhamisítás.

Egy szlovák portál szerint „Rubikova kocka má svoje korene na Slovensku” – vagyis Rubik-kockának „szlovák gyökerei” vannak. Az indok? Az apa, Rubik Ernő 1910-ben Pöstyénben (Piešťany) született. Nos, ez a város akkor még Magyarország része volt, a lakosság döntő többsége magyar anyanyelvű. A „szlovák Rubik” tehát ugyanúgy légből kapott, mint a „szlovák Attila” vagy a „szlovák Szent István”.

A logika egyszerű – ha valaki valaha a mai Szlovákia területén született, akkor az „szlovák”. Nem számít, hogy akkor még nem létezett Szlovákia, nem számít, hogy az illető magyar családból származott, nem számít a nyelv, a kultúra, semmi. Csak a földrajzi koordináta.

Ezzel a módszerrel hamarosan Márai Sándor is „szlovák” lesz, hiszen a Felvidéken született, sőt, talán Munkácsy Mihály is, mert járt Kassán. Így lesz a történelemből Rubik-kocka: addig forgatjuk a kis négyzeteket, amíg a végén minden oldal szlovák színű lesz.

Idősebb Rubik Ernő magyar mérnök, repülőgép-tervező volt, aki a magyar repülés egyik úttörője lett. Fia, Rubik Ernő, pedig a világ egyik legismertebb logikai játékát, a Rubik-kockát alkotta meg Budapesten, magyar állampolgárként, magyar környezetben. A család magyarul beszélt, magyar iskolákba járt, magyar identitással élt. És ez nem „magyarkodás”, hanem tény.

Szlovákia mindössze 30 éves, Magyarország viszont több mint ezer. Ez nem bántás, hanem valóság. Egy fiatal állam természetes módon keresi identitását, gyökereit, példaképeit – de ez nem történhet mások múltjának kisajátításával. Ahogy egy fa sem nő erős gyökerek nélkül, úgy egy nemzet sem építheti jövőjét hazugságokra.

A Rubik-kocka világszerte a kreativitás, a logika és a magyar találékonyság jelképe lett. Ha valaki mindenképp részt akar venni ebben a büszkeségben, teheti – de nem ellopni, hanem tisztelettel elismerni kell azt.

Mert a kultúra nem akkor lesz közös, ha meghamisítjuk, hanem ha megbecsüljük egymásét.

És amíg a Rubik-kocka minden oldalán más szín ragyog, addig talán a történelem is taníthatna minket egy kis őszinteségre.